|
Napcsepp
álmatlanság és vadveszélyálmatlanság és vadveszély
valahogy mostanában mintha hirtelen öregedtem volna 25-30 évet. mert egyre kevesebb alvással beérem. vagyis dehogy érem be, hogy 3 hete állandósult az az állapot, hogy hajnali 4-5 körül felébredek, és nem tudok visszaaludni. ma már-már szerencsésnek éreztem magam, hogy fél6ig aludtam :S mit nem adnék, ha a reggel 7re beállított óracsörgés újra álmomból verne fel.... és ma munkanap van, ezért ma IS bent vagyunk. kint tombolnaka mínuszok, embertelen az időjárás - bár legalább még hó nincs. és jézuska, veled ismét alkut kell, hogy kössek. szépen kérlek, hogy azt a markodat, amivel eddig engem és a családomat olyan ügyesen védtél, de az elmúlt év során egyre nagyobbra nyitottál, légy oly jó, hogy újra szépen körénkfonod, és védesz újra minket a zord élet váratlan (és főleg kellemetlen) eseményeitől. (tudniillik édesapát cserbenhagyásos gázolással elütötte egy vaddisznó a napokban munkából hazafelé menet. mondtam én neki, hogy jó vadász módjára inkább a lesen üldögélést és a társas vadászatokat kellene továbbra is propagálnia... szerencsére édesapának az ijedségen kívül nem esett bántódása, de az autó 8 napon túl gyógyul.) virágzikvirágzik
mármint a karácsonyi kaktuszom. még mindig. igaz, hogy egyetlen árva virágocskája van, de ez is pont eggyel több, mint amit az elmúlt években produkált :o)
Mézeskalács manufaktúra - 2010Mézeskalács manufaktúra - 2010
tegnap este beindult a mézeskalács gyár, kedves bőszen szaggatta a különböző formákat, és tojással kentem és franciadrazséval díszítettem őket. tudunk mi együtt dolgozni a konyhában :o)
Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. napTörökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap
2010. október 27, szerda – 14. nap Lefekvés előtt még becsomagoltunk (féltem, hogy nem fogunk elférni a 3 bőröndben, de simán :o)), 4kor keltünk, fél5re jött értünk a transzfer. Fél7kor már kint voltunk a reptéren, és fél9 helyett 9 után nem sokkal fel is szálltunk (egy kismamának a papírjain rugóztak a törökök).
Törökország, nászút - 2010. október 26, kedd – 13. nap
2010. október 26, kedd – 13. nap Nagy nap! – betöltöttem a 29. életévemet :o) Volt is meglepetés: virágot kaptam kedvestől, pedig ez nem volt kis teljesítmény, mivel közel s távol nem volt egy virágbolt sem.
Törökország, nászút - 2010. október 24-25, vasárnap-hétfő – 11-12. nap
2010. október 24-25, vasárnap-hétfő – 11-12. nap Pihenés, strandolás.
Törökország, nászút - 2010. október 23, szombat – 10. nap
2010. október 23, szombat – 10. nap Első kinti nap a szobafogság után! :o) Kedves végre egy kis erőre kapott, le tudott jönni reggelizni (igaz, még mindig csak pirítóst, de már járóképesen legalább :o)). És mivel még ma is szép idővel ajándékozott meg minket a török tél, lesétáltunk a partra is.
Törökország, nászút - 2010. október 22, péntek – 9. nap
2010. október 22, péntek – 9. nap Szobafogság, még mindig. Sőt, egyre rosszabb. A láz nem akar múlni, és a hasmenés sem. Szóval délben újra dokit kellett hívni, ma egy másik jött ki, aki nagyon jófej és laza volt. Kedves megint nem úszta meg szúrás nélkül, most a lázára, és újabb gyógyszerek. Szerencsére ez a kör már használt valamit, így legalább az éjszakára nem volt láza, és a WC-t is ki tudta hagyni akár órákra… enni még mindig nem evett mást, mint banán, krumpli, és fokhagymás pirítós, de a szobát még nem bírta elhagyni, olyan gyenge volt. Borzasztó volt látni és hallani, ahogy elhaló hangon mondja: engem itt mindenki csak bánt….
Törökország, nászút - 2010. október 21, csütörtök – 8. nap
2010. október 21, csütörtök – 8. nap Hajjaj… itt kezdődött szegény igazi kálváriája. Hajnalban hasmenésre ébredt, de mivel rajtam is átment pár óra alatt, először nem is gyanakodtunk semmire. Mivel csodálatos napsütés volt, én délelőtt lementem a partra egy kicsit, míg kedves fent a szobában nyalogatta sebeit. Mire alig 1,5 óra múlva felmentem (délben), már nagyon ramatyul volt, láza is lett időközben, és a hasmenése is egyre durvult. Nem volt tovább mire várni, azonnal kihívtam a dokit, aki rendes volt, és fél óra múlva már ott is állt a szobánk küszöbén. Adott antibiotikumot, a hasmenésre gyógyszert (hiába volt nálunk itthoni, meg széntabletta is, azok nem használtak), és egy injekciót is, és megnyugtatott (vagy legalábbis próbált), hogy másnapra jobban lesz a legény. Hát, sajnos nem lett igaza… délután megint kimentem a partra egy órára, de nem hagyott nyugodni kedves baja, így visszamentem hozzá. Sajnos kellett is, mert estére megint felment a láza, és a gyógyszer semmit nem segített már, prizniceltem egész este és éjjel, hogy lemenjen a láza. Közben persze könyörögtem bele az ételt (banánt voltereje enni, meg a konyháról könyörögtem főtt krumplit, és a legnagyobb kaland az volt, mire eltáncoltam, hogy bizony nekem adjanak pár gerezd fokhagymát, hogy kiűzzem kedvesből a gonoszt. Soha nem gondoltam, hogy valaha meg kell tanulnom törökül azt a szót, hogy fokhagyma, de ők angolul egyszerűen nem értették….) és az italt, és aggódtam érte, mást nem tudván tenni. Törökország, nászút - 2010. október 20, szerda – 7. nap
2010. október 20, szerda – 7. nap Ma sem kedvezett különösebben az időjárás a strandolásnak, ezért úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a helyi és országos (sőt, világszerte) hírességnek örvendő Damlatas-t (vagyis gyógybarlangot), vagyis meleg cseppkőbarlangot.
Törökország, nászút - 2010. október 19, kedd – 6. nap
2010. október 19, kedd – 6. nap Az egész nyaralásunkra általánosan jellemző volt az időjárás minden átmenet nélküli változása. De komolyan! Délelőtt még szottyos, esős idő, mikor eldöntöd, hogy ebből ma bizony legjobb esetben is kirándulás lesz, majd mire átöltözöl, és elindulsz, már 100 ágra süt a nap, és rohad le rólad minden ruha…
Törökország, nászút - 2010. október 18, hétfő – 5. nap
2010. október 18, hétfő – 5. nap Az első igazi strandolós napunk, amikor a pihenés jegyében nem csináltunk semmit, csak süttettük a hasunkat a napon, és élveztük az ekkor 25 fokos tengervizet. Ugyan a szállodában lévő „profi” fotós folyamatosan kínálta szolgáltatását nekünk, mi megoldottuk magunk, és csináltunk pár vicces-szép képet is :o)
Törökország, nászút - 2010. október 17, vasárnap – 4. nap
2010. október 17, vasárnap – 4. nap Hajnali 4kor jött értünk a kisbusz, amiben a mai napunk nagy részét töltöttük, ugyanis meglátogattuk a szállodánktól 350 km-re lévő Pamukkale-t. (Útközben megálltunk egy helyen reggelizni, de jaj de kár volt (itt még a reggeli sem volt jó, de messze jobb volt, mint a mai vacsora, szintén egy útközbeni megállóhelyen, ahol még én sem bírtam a levesen kívül semmit enni…). Jó hosszú volt az út, délután 1 körül értünk el a helyszínre, ahol először megcsodáltuk a római romokat
Törökország, nászút - 2010. október 16, szombat – 3. nap
2010. október 16, szombat – 3. nap Első kirándulásunk – az utazási iroda felajánlotta, hogy a másik (fizetős) utazásunk mellé ezt a mait grátiszba kapjuk. Hát, nem véletlen… ugyanis egy bőr szalonba vittek először minket, ahol a csillagos égig érő árakon vehettünk volna mindent – és ebben már benne volt a 70% év végi diszkont, és a +10% is, amiért madzsarok vagyunk :o) Innen egy arany ékszer szalonba mentünk – szintén sok szintes, csilli-villi minden, de nem olcsó egyáltalán. Ezek után a környék legnagyobb, zárt bazárjába mentünk, ahol gyorsan be is vásároltunk pár dolgot (szép sálakat, pár szuvenírt az itthoniaknak, és egy fürdőlepedőt a strandra). Miután itt is jól kinézelődtük magunkat (és kedves evett egy kebab-ot, biztos ami biztos alapon :o)), meglátogattuk visszafelé menet az isztambuli Kék mecset pontos kicsinyített mását Manavgat-ban.
Törökország, nászút - 2010. október 15, péntek – 2. nap
2010. október 15, péntek – 2. nap Korán reggel jött az idegenvezető, és beavatott minket a törökországi nyaralás rejtelmeibe – mit hol érdemes venni, mennyit kell/illik alkudni, mit kell tenni betegség esetén, mit érdemes megnézni, és hogy milyen utakat szerveznek ők. Azonnal le is csaptunk kettőre, így a szombat-vasárnapi kirándulásunk meg is oldódott :o) Elég ramaty időnk volt, fújt a szél, és erősen lógott az eső lába, így a tengert csak bokáig próbáltuk ki, de élménynek csodálatos volt!
Törökország, nászút - 2010. október 14, csütörtök – 1. nap
2010. október 14, csütörtök – 1. nap Nagy izgalommal kezdődött a nap: pár dolgot még be kellett vásárolni, sógornőnek eljuttatni a kocsikulcsot (ha esetleg szükség esetén a kedves munkahelyén hagyott kocsival kellene tenni valamit), becsomagolni, közben méregetni a bőröndöket (első repülésünk :o)), és mivel csak egy lakatunk volt, a másik táskát celofánnal körbecsomagolni. Miután mindezzel végeztünk, irány a reptér! (BKV-ztunk az olcsóság kedvéért, és igazából nem is tettük rosszul, mert a reptéren ránk ragadt a többi utas lelkesedése, és az utazáson megspórolt összeget ráköltöttük a bőröndök becsomagoltatására, amit legközelebb NEM KELL!!!!!!!!!!)
Első repülők izgalmával bolyongtunk a reptéren, utolsó telefonhívások a családnak, barátoknak, majd jó hosszúnak tűnő várakozás után fél5kor huss! – felszálltunk :o) gasztro kalandgasztro kaland
a több hónapig tartó céges receptversenyen, ahol neves gasztrobloggerek alkották a zsűrit, és ahol az első hónapot a zöldbablevesemmel én nyertem :o), na ezt az egészet tegnap este egy közös főzőcskézéssel zártuk. ott volt a 4 hónap négy nyertese, valamint az 5 blogger, és egy közös öröm-főzőcskézés lett az estéből. megtanultam, hogy hogyan kell 4-es és 6-os fonatú kalácsot varázsolni, idén karácsonyra ez lesz a családi lenyűgözés tárgya :D de kóstoltunk emellett kakaós kolbászt, császárzsemlét, indiai mártogatóst, sült libamájat és lazacos-édesgyökeres rizottót is érdekes este volt, nagyon jól éreztem magam, és csak megerősített az egész abban a hitemben, hogy egyrészt a magyar konyha mindennapos elemeiben érzem magam igazán otthon (és azt is szeretem, na), másrészt hogy a főzés JÓ!!!!!!!!!!!!! :o) csapat(le)építés(?)csapat(le)építés(?)
elvonulunk ma délután csapatot építeni a mátrába de hogy minek???? a szervezetünk sokadik átalakulása után 7 hónap alatt januártól a 3. főnökem kapom - ezzel újabb és újabb munkatársakat is, a régiekkel pedig végképp búcsút veszünk egymástól. nem örülök ennek, mert minden változást nehezen viselek, az ilyen jellegűeket pedig méginkább (pláne, hogy az eredeti munkatársi kollektíva olyan jó volt, hogy azóta is vérzik a szívem, hogy annak vége). de örülhetek annak, hogy munkám van egyáltalán, úgyhogy szépen befogom a szám, és magamban siratom meg a "régi szép időket". és ezt a mostani elvonulást betudom építés helyett búcsúztatónak. ennek pedig egyik legmegfelelőbb módja, hogy tegnap este bekevertem egy dupla adag lángost, amit ma (érkezés után) fogok kisütni :o) üdvözlet a földönüdvözlet a földön
drága judykám, őszintén, szívből gratulálok kisfiatok érkezéséhez! megtréfált benneteket, de azt hiszem, mindent megér egy ilyen kis lurkó! pihenj nagyot, hogy sok erőd legyen a kislegényhez, és jó egészséget, sok boldogságot kívánok nektek! :o) 6 gyönyörű éve
egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 2 fiatal, akik nagyon jól érezték magukat együtt, és mit ad isten, volt olyan szerencséjük, hogy egy albérletben laktak, így jó sok időt tudtak egymással tölteni. mindkét fiatalnak volt párkapcsolata, amiről jót és rosszat is megosztottak egymással, és így kisírva-kinevetve magukat a másik vállán, egyre szorosabb szálak fűzték őket egymáshoz. lassan a párok elkoptak mellőlük, és egy átnevetgélt, átbeszélgetett (és átborozott-áttáncolt) este során mélyen egymás szemébe nézve úgy döntöttek: megpróbálják együtt. ennek immár éppen 6 éve, a párocska azóta házaspárossá érett, és boldogan élnek együtt, szeretetben, megbecsülésben, jóban és rosszban, amíg csak a halál el nem választ :o)
|
