neves napok bejegyzései

migrén

ha a hét izgalmai (betörtek hugomhoz, zsófi lába ismét bevörösödött, és mentünk vérvételre, kórházba) nem lennének elegek, akkor ma pelenkázás közben azt vettem észre, hogy szép lassan elkezdek nem látni. akinek volt már migrénje, az az igazi, látáskiesős, fejszaggatós fájdalmas, az tudja, miről zagyválok. na ez az volt.... pont, mint szülés után....

szerencsére ez is úgy végződött, mint szülésnél - vagyis a fájdalom most elmaradt, de a látáskieséssel töltött 30 perc, na azt nem kívánom senkinek.... persze az első az volt, hogy zsófit azonnal beleraktam a kiságyába, adtam neki pár ne-bánts-játékot (így volt szegénykém csak biztonságban, és ez volt az első), és rohantam gyógyszert bevenni, meg masszíroztam a nyakam, halántékom, dörzsöltem a füleim, lábaimat az égnek emeltem... nem tudom, mi használt, vagy minden kellett hozzá, de most jó lett a vége.

remélem, a hétre vége az izgalmaknak.....

de hogy pozitív legyen a vége: boldog születésnapot, édesapa!!! :D

utolsó...

utolsó munkanap. egy időre legalábbis :o)

volt búcsúztatás, nem is egy, hanem rögtön 3, bezsebeltem egy csomó jókívánságot és puszit, ölelést, és szívből remélem, hogy mikor újra leszek, lesznek még itt ismerősök, barátok, akikért érdemes visszajönni :D

most pedig irány haza, jöjjön a húsvéti pihenés!!!! :o)

névnapi halászlé

kedves múltheti névnapjára jó kis bajai halászlé volt a menü. és ehhez természetesen élő halat kellett venni, és megvárni, míg én is hazaérek.

(az esti nagy családi összejövetelen, amire nekem már egy héttel előtte herpesz verte ki a számat, a programot anyósék szolgáltatták, természetesen nem maradhatott el a nap cirkusz nélkül....)

íme a "hal a kádban" jelenet:

torkos

ma este megyünk a márványmenyasszonyba torkoskodni. már nagyon várom, holnap lesz kedves névnapja, így a kellemeset összekötjük az élvezettel, és eszünk egy finomat :o)

holnap délután pedig jön a családja, hogy felköszöntsék - már előre félek, jön az egész banda, de hát néha kell az ilyen is. anyósék most először jönnek az új albiba, volt is nagy sértődés amiatt, hogy eddig nem hívtuk még őket (ha rajtam múlna, nem is jönnének még egy darabog, de hát a névnap az névnap...)

kedves halászlevet tervez, bajait, ahogy azt kell, én meg már előre fenem rá a fogam :o)

hóember vacsora

novemberi hóemberként tegnap estére időzítettünk egy nagy zabálást. első körben 5ösben mentünk volna, de szegény hugom az utolsó pillanatban lemondta, így szaffiékkal négyesben mentünk ez indiait enni ide.

nem először ettünk már itt, és az eddigi tapasztalatokból okulva négyen négyfélét választottunk - én amritsari fish tikka nevű vajhalat, kedvesem a szokásos csirke tikka masala-t, szaffiék szintén csirkét. előételt is ettünk: papadamot és zöldséges szamosszát - én már ezzel jóllaktam szinte, így mire végigettük-ittuk a menüt, jártányi erőm sem maradt. még szerencse, hogy közel lakunk, így a lakoma végeztével hazagurultam, és azonnal ágyba zuhantam. féltem, hogy a degeszre evett hasammal sárkányosakat fogok álmodni, de szerencsére nem így lett, és egészen fél7ig húztam is a lóbőrt :o)

ma pedig munka után (remélem, ez legkésőbb 2 körül bekövetkezik) nyakunkba veszsük az országot, és húzunk délre, mint a vadlibák - haza a szülői házba, hogy évek óta először otthon szentestézzünk - és édeaspát, akinek ma van a szülinapja, végre a napján személyesen is felköszönthessük :o)

üdvözlet a földön

drága judykám, őszintén, szívből gratulálok kisfiatok érkezéséhez!

megtréfált benneteket, de azt hiszem, mindent megér egy ilyen kis lurkó!

pihenj nagyot, hogy sok erőd legyen a kislegényhez, és jó egészséget, sok boldogságot kívánok nektek! :o)

egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 2 fiatal, akik nagyon jól érezték magukat együtt, és mit ad isten, volt olyan szerencséjük, hogy egy albérletben laktak, így jó sok időt tudtak egymással tölteni.

mindkét fiatalnak volt párkapcsolata, amiről jót és rosszat is megosztottak egymással, és így kisírva-kinevetve magukat a másik vállán, egyre szorosabb szálak fűzték őket egymáshoz. lassan a párok elkoptak mellőlük, és egy átnevetgélt, átbeszélgetett (és átborozott-áttáncolt) este során mélyen egymás szemébe nézve úgy döntöttek: megpróbálják együtt.

ennek immár éppen 6 éve, a párocska azóta házaspárossá érett, és boldogan élnek együtt, szeretetben, megbecsülésben, jóban és rosszban, amíg csak a halál el nem választ :o)

10 év...

hétvégén tartottuk meg a 10 éves gimis osztálytalálkozónkat. őszintén, voltak páran, akik nagyjából azt hozták, amire számítottunk, és volt olyan is, aki igazi meglepetést okozott (szép, nem szép, bevallom, hogy belőle nem néztem volna ki, hogy ilyen tökös, belevaló, határozott csaj lesz, és hogy ilyen szép karriert fut be. mea culpa. de örülök az örömének, és gratulálok neki)

21en végzetünk, abból 10en voltunk most együtt. 3kor találkoztunk a gálában, ettünk egy jót, ittunk több jót, elmeséltük, hogy kivel mi történt az elmúlt 5-10 évben, majd átvonultunk egyikünkhöz (ekkor már 9 óra volt), és ott folytattuk páran.

nem volt meglepetés, hogy a régi kemény mag maradt ott, de az igen, hogy 2en csatlakoztak hozzánk, és ez is nagyon jó volt :o)

1 óra körül indultam haza, és bár nem kellett sokat sétálnom, de jó volt az új élményekkel, infókkal gazdagodva a csillagos ég alatt azon elmélkedni, hogy basszus, ez a 10 év hogy elrepült.....

(aztán volt részem megint görcsökben, meg nemalvásban, meg hasfájásban, de ez ettől független volt, és ha minden igaz (kopp-kopp-kopp) ma véget ér(t).)

anyáááám....

vagyis nem is az én anyámék, hanem az anyósomék.

az történt, hogy tegnap átzarándokoltak hozzánk, név- és szülinapi köszöntésem gyanánt (anyós írt egy kedves lapot is: boldog 30. szülinapot.... mondom: OK, ezt elteszem jövőre, mert idén még csak 29 vagyok :D), és olyat tettek, amire ebben az életben soha, de soha, semmilyen körülmények között nem számítottam (és kedves sem)

nevezetesen arra, hogy megittuk a pertut!

(ez náluk nagy szó, még soha senkivel nem tegeződtek le, és a másik menyükkel sem...)

szóval most odavagyok a meglepetéstől :o)

bébik, bumm!

kolleginának ma megszülettek az ikrei!!

mindenki jól van, a bébik még nagyon picik, de rendben vannak, természetes úton, maguktól, szépen, anya és apa NAGY örömére!

gratulálunk nekik, és le a kalappal, katinka, ügyes vagy! :o)

boooooooooooooooooooooldog :o)

imádott férjem tegnap belépett a 30-asok táborába :o)

volt kis és nagy meglepetés is: pénteken mire hazaért, már dízsben állt az egész lakás, szombaton anyósék jöttek felköszönteni őt, majd tegnap először is zenés ébresztést kapott, majd délben ebéd tesójáékkal, utána pedig az egyik fő attrakció: szaffiékkal elvittük a hármashatárhegyre, ahol 15 perc lebegésben volt része: siklóernyőzött a lelkem, és nagyon élvezte! :D

képek tovább ----->

Elolvasom »

30 év

éppen ma 30 éve, hogy egy szerelmes férfi és egy szerelmes nő összekötötte az életét, és elhatározták, hogy együtt vágnak neki ennek az életnek nevezett kalandjátéknak. és ebből a szerelemből születtünk mi: hugom és én

kívánom, hogy még legalább kétszer ennyi ideig legyenek békében, boldogságban és egészségben egymás mellett, és természetesen mellettünk!

szeretlek benneteket, drága szüleim!

Templomi esküvős beszámoló

Esküvős élménybeszámoló

Part1: hazaút

Szerda este munka után egy utolsó főpróbát tartottunk a közös táncos barátainkkal („Hit the road, Jack” c. számra), majd elkezdtük az ámokfutást. Kellett még több órányi zenét összeválogatnunk (hogy amíg a zenekar pihen, addig se legyen csend – mindez utólag már tudjuk, hogy tök fölösleges volt, ők természetesen készültek ezzel is), majd az autó elektronikája adta be a kulcsot (utólag erről is kiderült, hogy csak a távirányítóban merült le az elem, de mikor az akksi merült le, ugyanezek a tünetek voltak. Ez csak azért volt riasztó, mert egyrészt 170 km állt még előttünk, másrészt másnap reggel vitték műszakiztatni a kocsit…).

Mindent összevetve volt fél12, mire elindultunk. Az éjjeli utakon belefutottunk útlezárásba, elterelésbe, autópályába, és pikk-pakk fél3ra már otthon is voltunk…

Part2: készülődés

Reggel persze keltünk fél7kor: a fél8as misén első sorban volt a helyünk, mert nekünk ajánlotta a plébános a misét. Ezután még készülődtünk nem keveset, intéztük az ültetőket, a menükártyát, a köszönőajándékokat (mindent mi csináltunk magunk), vettünk még pár apróságot. Egyszercsak, mikor belenézek a tükörbe, azt hittem, hogy elájulok: egy termetes, jelentőségteljes herpesz indult növekedésnek a szám sarkában :o(

Hívtam is a kozmetikust, hogy van egy rossz hírem…. Kérdezte, hogy talán a szemem van-e még mindig begyulladva, és nem lehet festeni? Mondtam, hogy ennél sokkal nagyobb kihívást sikerült kieszközölnöm számára :o)

Közben folyamatosan lestük az időjárást, hogy lesz-e olyan kegyes, és jóidő lesz szombaton (ekkor még nem is sejtettük, hogy mi vár ránk). Néztük, hogy honnan szerzünk akácot a templomdíszítéshez, és honnan mást. Jó későn aludtunk el, de cserébe másnap is hajnalban keltünk: irány a piac, írisz beszerzés. Ezután még jobban felgyorsultak az események: kozmetikus (aki először csak hümmögött a látványon, majd a tapasz levétele után majdnem elájult….), a Diákotthonba vittünk az ottalvóknak tejet, kávét, cukrot; a Király lovastanyára kivittük röviditalokat, a dekorosoknak a szajrét, megnéztünk mindent. Otthon készülődés, csomagolás, vasalás, miegymás. Még ekkor is viszonylag jó idő volt.

Kicsit idegesen feküdtünk le, de mikor hajnali 5kor kidobott minket az ágy, már egyáltalán nem voltunk azok. Még jó idő volt…. 8kor aztán rázendített, és ez így is volt még 3 napig….

Part3: a nagy nap!

Elolvasom »

esküvő után

túlvagyunk a templomi esküvőn is, a lagzi jól sikerült, képekre egy kicsit még várni kell, és akkor is még csak a barátoktól összelapátoltak jönnek, de jönnek :o)

lánybúcsú :o)

lánybúcsú, 2010. május 8

helyszín: Napóleon Borház, Budapest

résztvevők: kalandor kedvű, furfangos és találékony barátaim és barátnőim

beugró feladat: rímbe szedett vers alapján megtalálni a tett színhelyét (lásd fent), és megfejteni a pontos időpontot (kis segítséggel ugyan, de sikerült!! :o))

beugró feladat2: megadott alapanyagokból (és csak azokból, de egyet sem kiahgyva) ehető finomságot kellett kreálnom a társaság részére. ezek pedig az alábbiak: só, tojás, cukor, dió, idénygyümölcs, menta

készült is finomság: (bevallom: kicsit csaltam, mert az alja daráltkekszes keverék, hogy legyen mégis valami.... de psszt!)

Elolvasom »

lánybúcsú előzetes

tegnap mindenféle előzetes bejelentés nélkül úgy tűnt, hogy minden, a lánybúcsúmban érintett barátom (és barátnőm) gyógyszere egyszerre gurult el. ugyanis (számomra) random időközönként hülyébbnél hülyébbnek tűnő kérdésekkel bombáztak, ki sms-ben, ki emailen, ki személyesen.

aztán este, a táncpróbán (merthogy meglepetés táncokkal készülünk a nemsokára esedékes lagzira, bebebe...) megértettem! ugyanis egy meglehetősen fondorlatos levélkével adták tudomásomra, hogy hol és mikor is lesz a lánybúcsúm, és hogy belépő feladatként mit kell megcsinálnom (már ha egyáltalán az nem haladja meg a képességeimet, hogy megfejtsem a hely-idő kódolást :o))

szóval az alábbi (és csakis az alábbi) összetevőkből kell eheteő süteményt kreálnom:

só, tojás, cukor, dió, idénygyümölcs és menta.

ötletem, tippem van, de azért lehet, hogy csalok, és még valami összetevőt belecsempészek :o)

ügyesek vagytok, drágáim, köszönöm!!!! :D

4 gyönyörű év

bizony-bizony, épp a mai napon ünnepeljük eljegyzésünk 4. évfordulóját :o)

lassan már szinte minden hónapra jut valamilyen évforduló :D

persze ezt már cska említés szintjén ünnepeljük, mert ugye nemrég volt a hivatalos
polgári esküvő, aztán nemsokára jön a templomi és a barátokkal ünneplős lagzis rész.... de azért melegséggel tölti el a szívem ez a nap is :o)

esküvő ceremóniás része

kicsit visszafelé haladva az időben, most a ceremóniás képek következnek :o)

szóval a déli harangszóval megindultunk mi is a terembe.

Elolvasom »

IGEN :o)

szóval akkor a képes beszámoló (kicsit hiányos lesz, mert a ceremónia alatt csak a fotós fotózott, és ezekez a képeket még nem kaptuk meg, ezért csak az ezt követő ebédről lesznek itt képek)

2010. 02. 20-án a déli harangszóval egyidőben elkezdődött a polgári esküvő ceremóniája. a szüleink és a hugom voltak jelen, összesen heten, mint a gonoszok :o)

(folytatásban képek!!)

anyáink kísértek be minket, majd egymással helyet cserélve vállalták a tanúskodást. a ceremónia egyszerű, rövid, de annál hangulatosabb, és szívhez szóló volt. az egyetlen extra a gyertya-ceremónia volt, amikor is a két egyszálas gyertyával meggyújtottuk a középen álló nagyobb gyertyát, és a kicsiket elfújva jeleztük, hogy kettőnk külön élete innentől kezdve egyetlen hatalmasabb egységben folytatódik.

Elolvasom »

hát jelentem tisztelettel: megtörtént, aminek meg kellett történnie.

2010. február 20-án déli 12 órakor a

tábla helyét hivatalosan is átvette az

:o)

képes élménybeszámoló hamarosan :D