party bejegyzései

karácsonyi party

tegnap este esett még a szokásos éves-céges karácsonyi party. a legcsekélyebb hangulatom sem volt a dologhoz, de hát ugye kihúzni magunkat ilyesmi alól nem szép, egyébként is örülhetnénk, hogy ínséges időkben még erre is áldoz a cég, miegyéb, szóval mentem.

előtte még páran a szűk kollégákkal elmentünk pizzázni (mivel a nagy party-n csak rágcsálnivaló volt, meg persze egy ideig korlátlan bor-, sör- és üdítőfogyasztás). igazából megerősített ez a vacsora abban, hogy én nem szeretem az igazi olasz pizzát, aminek hajszálvékony a tésztája és alig vaj rajta feltét. én azt szeretem, ha van rendes tészta, és ujjnyi vastag a feltét. ízlések és pofonok :o)

szóval a party 8kor kezdődött az ötkert-ben, volt hóember-átadás (minden hónapban megszavazta minden osztály a HÓnap EMBERét, ebből lett a hóember, érteeed...), amit egy jelképes, 3D-s üvegbe gravírozott hóember figura átadásával tettek maradandóvá. és mivel novemberben én lettem ez a szerencsés, ott a helyszínen kaptam meg a magamét :o) (mellesleg remek önvédelmi eszköz is a maga 1,5 kg-jával, így éjszaka nem volt okom félni semmitől....

szóval a kötelező részek és némi barátkozás után olyan fél11 körül fogtam magam, és szépen hazamentem. ennyi nekem bőven elég is volt, öreg vagyok én már ezekhez a kötelező rendezvényekhez.... ;o)

halászléfőző

idén 15. alkalommal rendezték meg baján a halászléfőző népünnepélyt. na ennyi ideje nem, de azért évek óta rendszeres látogatói vagyunk ennek az eseménynek.

nem történ ez máshogy idén sem :o)

Elolvasom »

Templomi esküvős beszámoló

Esküvős élménybeszámoló

Part1: hazaút

Szerda este munka után egy utolsó főpróbát tartottunk a közös táncos barátainkkal („Hit the road, Jack” c. számra), majd elkezdtük az ámokfutást. Kellett még több órányi zenét összeválogatnunk (hogy amíg a zenekar pihen, addig se legyen csend – mindez utólag már tudjuk, hogy tök fölösleges volt, ők természetesen készültek ezzel is), majd az autó elektronikája adta be a kulcsot (utólag erről is kiderült, hogy csak a távirányítóban merült le az elem, de mikor az akksi merült le, ugyanezek a tünetek voltak. Ez csak azért volt riasztó, mert egyrészt 170 km állt még előttünk, másrészt másnap reggel vitték műszakiztatni a kocsit…).

Mindent összevetve volt fél12, mire elindultunk. Az éjjeli utakon belefutottunk útlezárásba, elterelésbe, autópályába, és pikk-pakk fél3ra már otthon is voltunk…

Part2: készülődés

Reggel persze keltünk fél7kor: a fél8as misén első sorban volt a helyünk, mert nekünk ajánlotta a plébános a misét. Ezután még készülődtünk nem keveset, intéztük az ültetőket, a menükártyát, a köszönőajándékokat (mindent mi csináltunk magunk), vettünk még pár apróságot. Egyszercsak, mikor belenézek a tükörbe, azt hittem, hogy elájulok: egy termetes, jelentőségteljes herpesz indult növekedésnek a szám sarkában :o(

Hívtam is a kozmetikust, hogy van egy rossz hírem…. Kérdezte, hogy talán a szemem van-e még mindig begyulladva, és nem lehet festeni? Mondtam, hogy ennél sokkal nagyobb kihívást sikerült kieszközölnöm számára :o)

Közben folyamatosan lestük az időjárást, hogy lesz-e olyan kegyes, és jóidő lesz szombaton (ekkor még nem is sejtettük, hogy mi vár ránk). Néztük, hogy honnan szerzünk akácot a templomdíszítéshez, és honnan mást. Jó későn aludtunk el, de cserébe másnap is hajnalban keltünk: irány a piac, írisz beszerzés. Ezután még jobban felgyorsultak az események: kozmetikus (aki először csak hümmögött a látványon, majd a tapasz levétele után majdnem elájult….), a Diákotthonba vittünk az ottalvóknak tejet, kávét, cukrot; a Király lovastanyára kivittük röviditalokat, a dekorosoknak a szajrét, megnéztünk mindent. Otthon készülődés, csomagolás, vasalás, miegymás. Még ekkor is viszonylag jó idő volt.

Kicsit idegesen feküdtünk le, de mikor hajnali 5kor kidobott minket az ágy, már egyáltalán nem voltunk azok. Még jó idő volt…. 8kor aztán rázendített, és ez így is volt még 3 napig….

Part3: a nagy nap!

Elolvasom »

lánybúcsú :o)

lánybúcsú, 2010. május 8

helyszín: Napóleon Borház, Budapest

résztvevők: kalandor kedvű, furfangos és találékony barátaim és barátnőim

beugró feladat: rímbe szedett vers alapján megtalálni a tett színhelyét (lásd fent), és megfejteni a pontos időpontot (kis segítséggel ugyan, de sikerült!! :o))

beugró feladat2: megadott alapanyagokból (és csak azokból, de egyet sem kiahgyva) ehető finomságot kellett kreálnom a társaság részére. ezek pedig az alábbiak: só, tojás, cukor, dió, idénygyümölcs, menta

készült is finomság: (bevallom: kicsit csaltam, mert az alja daráltkekszes keverék, hogy legyen mégis valami.... de psszt!)

Elolvasom »

lánybúcsú után

szombaton meglepetésekkel tarkított lánybúcsún estem. felülmúlta minden várakozásomat az este, szuperjól sikerült, remek feladatokkal, jópofa játékokkal, vicces ajándékokkal, és előzetes félelmeimmel ellentétben az alkoholt is egészen jól bírtam :o)

élménybeszámoló később, képekkel :D

lánybúcsú előzetes

tegnap mindenféle előzetes bejelentés nélkül úgy tűnt, hogy minden, a lánybúcsúmban érintett barátom (és barátnőm) gyógyszere egyszerre gurult el. ugyanis (számomra) random időközönként hülyébbnél hülyébbnek tűnő kérdésekkel bombáztak, ki sms-ben, ki emailen, ki személyesen.

aztán este, a táncpróbán (merthogy meglepetés táncokkal készülünk a nemsokára esedékes lagzira, bebebe...) megértettem! ugyanis egy meglehetősen fondorlatos levélkével adták tudomásomra, hogy hol és mikor is lesz a lánybúcsúm, és hogy belépő feladatként mit kell megcsinálnom (már ha egyáltalán az nem haladja meg a képességeimet, hogy megfejtsem a hely-idő kódolást :o))

szóval az alábbi (és csakis az alábbi) összetevőkből kell eheteő süteményt kreálnom:

só, tojás, cukor, dió, idénygyümölcs és menta.

ötletem, tippem van, de azért lehet, hogy csalok, és még valami összetevőt belecsempészek :o)

ügyesek vagytok, drágáim, köszönöm!!!! :D

rég jártam már erre :o)

pedig szépen lassan, de folyamatosan azért történnek a dolgok, zajlanak az események. volt olyan pl múlt hétvégén, hogy anyuka feljött a lányaihoz, itt töltött egy hétvégét, voltunk csavarogni, várat nézni, dumaszínházban, meg masszíroztattuk elfáradt tagjainkat a praktikerben, szóval egy csomó esemény volt (fényképek is vannak, és majd teszek is fel belőlük, kisdobos becsszó!) ekkor.

aztán az esküvős-lagzis fronton is szépen haladunk, ez-az van már csak hátra, igazából már csak a nagyon apróságok (ha minden igaz :o))

és NAGY SZÓ, hogy kedves még mindig tartja abbéli elhatározását, hogy nem dohányzik (nagyon hálás vagyok neki érte, és a szervezete is); és minden előzetes félelmeink dacára nagyon jól bírja

és volt ismételt tavaszváró kerti party a cégnél is, most tényleg volt eszem-iszom, dínom-dánom, és készültek képek is, de csak egyet teszek fel:

társaim a gályán

áprilisi tréfát űzött velünk az időjárás: batyus bál jelleggel kerti party-t akartunk csinálni, de az előző napi rossz időjárás miatt lemondtuk a teraszon a dínom-dánomot. de azért kimentünk délután, mintha....

elbolondoztunk:

ők pedig a (szoba)társaim a gályán:

Baja, halászléfőző népünnepély - élménybeszámoló képekkel

a nagy nap: 2009. 07. 11. már csak azért is nagy nap, mert igen ritkán jön össze a baráti társaság ilyen szép nagy számban (mi is csak a szerencsénknek köszönhető, hogy lejutottunk....)

(a képen sajnos nincs rajta mindenki....) 

a menetrend nagyjából minden évben azonos: főszakácsunk előkészül, megfőz, és tálal, mi meg addig bőszen szurkolunk neki, majd fogyasztjuk az elkészült finomságot.

idén is rengetegen vettek részt a főzésen:

amin kegyesek voltak az égiek is (bár az alábbi kép nem erre utal, de tényleg.....), és nem mosta el az eső az eseményt:

cserébe taknyunk-nyálunk egybefolyt a tűzgyújtástól kb egy órán át.

éjjel 11től a neoton számaira buliztunk egy jót, majd megtekintettük a tüzijátékot, és elvonultunk szép csendesen....

tehát voltunk a baján, és halászlét főztünk, ittunk, és buliztunk

mindez képekben:

ímhol a csipet csapat (egy része), még világosban:

és a csapat (egy része) sötétben (itt már egy jó ideje buliztunk)

voltak lufik is:

és soksok bográcsban főtt a finomság:

és ahogy ígértem, jöjjön egy pár kép a hétvégi buliról:

itt látható a banda egy része. azért egy része, mert többen nincsenek rajta, mint pl én sem, de ez nem is baj....

itt ugyanaz a társaság van, csak már egy kicsit más szögből:

na, és jöjjön pár kép a kis családomról is. ezen a képen az odősebbik unokatestvérem látható (ő van szalmakalapban), nem éppen a legelőnyösebb arcával. és hogy a büszkeségemnek is hangot adjak (na meg hogy bizonyítsam, hogy a kép nem mutatja meg, hogy mi minden van ebben a fiúban), elárulom: az egyik banknak a Lee Zing-es reklámjának ő a szellemi szülőatyja :)

itten pedig a fiatalabbik unokatestvérem látható, aki rettenetesen sokoldalú: dj, fogtechnikus, és mellette még a fakanálhoz (jelen esetben a fa húskiszedőhöz) is ért (meg is jegyezte a vendéglátó házigizda, hogy "érteni ért, csak éppen nem marad ép a kezében": 2 is áldozatul esett a buli oltárán....)

ezáltal a rokonom által lett sgorasszony-jelölt ebből a lyányból: (nagyot buliztunk vele múltkor már a majálison is, de a fiatalsága miatt ő még jobban bírja a "megterhelést"....)

végül álljon itt egy kép a házigizdáról:

Építész szakest...

Túl vagyunk a bálon.

Itt volt a rendezvény. A vacsora 7 helyett fél10kor volt, addigra már farkaséhes voltam, és a 2-3 mézes barack csak fokozta az érzést…. De az étel minden várakozásomat felülmúlta: óriási adag, nagyon finom, és gyönyörű: Vendéglősgazda kedvence (sertéskaraj, libamáj, tiroli sonka)… Nyami J

És táncoltunk is jó sokat, amit rettenetesen élveztem. És szép volt a korsóátadás is, amikor is a saját névre szóló építész korsót mindenkinek átadták, egyesével.

Nem voltam túl sokáig, olyan 1 óra körül taxit fogtam, és hazamentem. Én jókor. A párom már nem annyira. És sokkal kevésbé józanon, mint én…. Ráadásul a zakóját is elhagyta, amit most én keresgélek a munkahelyemről. De legalább emiatt nem aludtam én sem 3-5ig, mert folyamatosan hívogatott…..

Fáradt vagyok…. Alig várom, hogy vége legyen a napnak, pedig még csak el sem kezdődött…

hosszú és tartalmas hétvége után...

csütörtökön igen hosszúnak tűnő vonatozás után 7re felértem a nagy büdösbe, ahol a pályaudvaron már várt volt kolléga nagyon kedvesen, és főleg nagyon éhesen. ezért betértünk a mekibe, ahol mintegy fél9ig eszmecseréltünk - nagyon jól éreztem magam, élvezet volt. annyira belemelegedtünk, hogy mikor ránéztünk az órára, csak akkor döbbentünk rá, hogy nekünk jelenésünk volt kb már 2 órája.... na, kaptunk magunkat, és felpattantunk egy trolira, ami majdnem a célállomásig vitt minket.

egy napóleon nevű helyen volt a találka, ahol már vagy 20 ember ült, és borozgatott/sörözgetett, beszélgetett bőszen (szóval volt egy tetemes lemaradásunk...). volt, aki nagyon meglepődött és szívből örült a találkozásnak, volt, aki engem nem érdekelt, hogy ott volt. a társaság elég vegyes, voltak régen elvándorolt ex-kollégák és leendő elvándorlók is. nagyjából ugyanaz a társaság, tehát mindenki felszabadultan és vidáman beszélgetett mindenkivel, aki fontos volt számára. egy csomó nagyszerű hírt hallottam: egyikük szeptemberben férjhez megy, a másikuk ugyanakkora babát vár, megint más a felmondását fontolgatja, és volt, akit előléptettek (ez mondjuk engem nem érdekelt, mert a személy olyan volt, akit soha nem szívleltem. gonosz-e vagyok?). nagyon jól éreztem magam, finom bort választottam, élveztem a rég nem látott barátok társaságát, és sajnáltam, hogy ilyne ritkán találkozhatunk. azt meg még jobban, hogy az utolsó metróval el kellett mennem, mert egy volt évfolyamtársamnál aludtam, aki immár szintén a volt cégemnél dolgozik, nekem meg ment a vonatom fél10kor, tehát kellett az alvás.

és ekkor még egy meglepetés: a metróból feljövet összefutottam régi ismerőssel, akinek a megjelenése tényleg nagy meglepetés volt számomra. ő is földim, de ott évek óta még csak véletlenül sem futottunk össze, én meg most, hogy egy röpke estére felmegyek butapestre, erre ott egymásba botlunk. gyorsan tartottunk egy élménybeszámolót, én semmit nem változtam és majd kicsattanok a boldoságtól láthatóan, ő meg csak öregedett :)

aztán jött értem mike, hogy hazakísérjen - na nem azért, mert nem tudtam járni, hanem mert nem tudtam, hogy hol lakik pontosan. vele is nagyon régen nem találkoztunk már, így sok megbeszélnivalónk akadt, az alvásra meglehetősen kevés időnk maradt. igen korán volt 8 óra, de menni kellett (a vonat nem vár, ezért nincs rajta bástya....). aludni persze szokásomhoz híven nem tudtam, így kicsit nyűgösen érkeztem meg, a szakadó esőbe - még jó, hogy 2 napig hurcoltam magammal az ernyőt... délután mentünk kedvessel fallabdázni - na nem voltak ám most heves menetek, csak olyan tötyi-lötyi...

szombaton suli - egész nap tréning, nagyon élvezetes volt, jókat játszottunk, fejtörtünk, megismerhettük végre egymást, és egy kicsit jobban saját magunkat is. este jött gróf úr, és elinvitált minket borozni egy nem is távol helyre. a baj csak az volt, hogy iszonyúan füstös, túlságosan és élvezhetetlenül hangos és számomra leginkább késdobáló hangulatú hely volt. nem éreztem jól magam, a bor is rossz volt, sőt még az almalé is. alig vártam, hogy végre elmenjünk onnan, addigra beleivódott a dohányfüst a hajamba, ruhámba, bőrömbe. ahhoz képest, hogy pár hónapja még én is pöfékeltem, (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkor sem bírtam elviselni a füstös helyeket, és én sem pöfékeltem zárt térben, vagy ha másokat zavart), most iszonyúan zavart. és még most is érzem, mintha a bőrömből szivárogna...

a pihenést összesen a vasárnapba kellett sűríteni, amit rövidített az óraátállítás (nemszeretem én eztet....). egész nap mágikus transzban leledzettem, mintha nem is a saját bőrömben lennék, hanem valahol máshol. este színházba kellett volna menni, de arra sem volt erőm, meg a végén már kedvem sem. persze most már nagyon bánom, hogy nem mentünk el, de késő bánat....

ma meg munka megint, főnök újra itt van, már nem cincogunk, hanem dolgozunk, mint sztahanov!

gardenparty után...

ismét rá kell döbbennem, hogy visszafordíthatatlanul öregszem. ha kihagyok egyetlen éjszakát, vagy csak kicsit hosszabbra nyújtom, máris teljesen odavagyok, és napok kellenek, hogy regenerálódjak... ezt még megspékeli, hogy a meleget iszonyúan viselem, és házsártosodok tőle, nem mellőzve a rosszullétet.

mindezek ellenére voltunk kedvessel szombat délelőtt shoppingolni (ami egyikünknek sem szokása), aztán meg strandolni (amit mindketten imádunk), sé aztán bulizni, amit mondjuk egyikünk sem úgy tervezett, ahogy végül elsült, de most már mindegy...

és tegnap, mire ideértem (ICn se légkondi, se semmilyen légmozgás, és ugyanez volt pénteken lefelé menet is, csak akkor még a tömegközlekedésnek hála épphogycsak elértem a vonatot...), már majd' szétrobbant a fejem, éjszaka nem aludtam jól, marhaságokat álmodtam, nem pihentem ki magam, egyszóval halmozottan hátrányosnak érzem magam.... a mai napot nem kívánom az ellenségemnek sem... és magamat sem...