|
SUMMA Minden megérint. – úgy látszik: sose nő be a szivem lágya. (Fodor Ákos) Miről szeretnél olvasni? Traccsparti: Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap, csepp: nekem alapvetően nem volt bajom az ételekkel, és zöldségen, gyümölcsön... »
Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap, Tisss: Meglepve olvasom, hogy milyen betegek voltatok a török ételektől. Ha... »
Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap, csepp: való igaz, köszönöm szépen az észrevételt, javítva :):) »
Kategóriák képek (62) neves napok (91) nyalánkságok (51) nyaralás, telelés, pihenés (38) party (14) színház az egész világ! (26) Postaláda nap_csepp@freemail.hu Ez történt eddig... Ez van most 2012. március 2011. december 2011. november 2011. augusztus 2011. július 2011. május 2011. április 2011. március 2011. február 2011. január Régmúlt Temetetlen múlt Őket olvasom - blogtársak mankó hajtépős lányok tissss mokusmaszat és epom |
nyaralás, telelés, pihenés bejegyzései 
Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap
2010. október 27, szerda – 14. nap
Lefekvés előtt még becsomagoltunk (féltem, hogy nem fogunk elférni a 3 bőröndben, de simán :o)), 4kor keltünk, fél5re jött értünk a transzfer. Fél7kor már kint voltunk a reptéren, és fél9 helyett 9 után nem sokkal fel is szálltunk (egy kismamának a papírjain rugóztak a törökök).
2010. október 26, kedd – 13. nap
Nagy nap! – betöltöttem a 29. életévemet :o)
Volt is meglepetés: virágot kaptam kedvestől, pedig ez nem volt kis teljesítmény, mivel közel s távol nem volt egy virágbolt sem.
2010. október 24-25, vasárnap-hétfő – 11-12. nap
Pihenés, strandolás.
2010. október 23, szombat – 10. nap
Első kinti nap a szobafogság után! :o)
Kedves végre egy kis erőre kapott, le tudott jönni reggelizni (igaz, még mindig csak pirítóst, de már járóképesen legalább :o)). És mivel még ma is szép idővel ajándékozott meg minket a török tél, lesétáltunk a partra is.
2010. október 22, péntek – 9. nap
Szobafogság, még mindig. Sőt, egyre rosszabb. A láz nem akar múlni, és a hasmenés sem. Szóval délben újra dokit kellett hívni, ma egy másik jött ki, aki nagyon jófej és laza volt. Kedves megint nem úszta meg szúrás nélkül, most a lázára, és újabb gyógyszerek. Szerencsére ez a kör már használt valamit, így legalább az éjszakára nem volt láza, és a WC-t is ki tudta hagyni akár órákra… enni még mindig nem evett mást, mint banán, krumpli, és fokhagymás pirítós, de a szobát még nem bírta elhagyni, olyan gyenge volt.
Borzasztó volt látni és hallani, ahogy elhaló hangon mondja: engem itt mindenki csak bánt….
2010. október 21, csütörtök – 8. nap
Hajjaj… itt kezdődött szegény igazi kálváriája. Hajnalban hasmenésre ébredt, de mivel rajtam is átment pár óra alatt, először nem is gyanakodtunk semmire. Mivel csodálatos napsütés volt, én délelőtt lementem a partra egy kicsit, míg kedves fent a szobában nyalogatta sebeit. Mire alig 1,5 óra múlva felmentem (délben), már nagyon ramatyul volt, láza is lett időközben, és a hasmenése is egyre durvult. Nem volt tovább mire várni, azonnal kihívtam a dokit, aki rendes volt, és fél óra múlva már ott is állt a szobánk küszöbén. Adott antibiotikumot, a hasmenésre gyógyszert (hiába volt nálunk itthoni, meg széntabletta is, azok nem használtak), és egy injekciót is, és megnyugtatott (vagy legalábbis próbált), hogy másnapra jobban lesz a legény. Hát, sajnos nem lett igaza… délután megint kimentem a partra egy órára, de nem hagyott nyugodni kedves baja, így visszamentem hozzá. Sajnos kellett is, mert estére megint felment a láza, és a gyógyszer semmit nem segített már, prizniceltem egész este és éjjel, hogy lemenjen a láza. Közben persze könyörögtem bele az ételt (banánt voltereje enni, meg a konyháról könyörögtem főtt krumplit, és a legnagyobb kaland az volt, mire eltáncoltam, hogy bizony nekem adjanak pár gerezd fokhagymát, hogy kiűzzem kedvesből a gonoszt. Soha nem gondoltam, hogy valaha meg kell tanulnom törökül azt a szót, hogy fokhagyma, de ők angolul egyszerűen nem értették….) és az italt, és aggódtam érte, mást nem tudván tenni.
2010. október 20, szerda – 7. nap
Ma sem kedvezett különösebben az időjárás a strandolásnak, ezért úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a helyi és országos (sőt, világszerte) hírességnek örvendő Damlatas-t (vagyis gyógybarlangot), vagyis meleg cseppkőbarlangot.
2010. október 19, kedd – 6. nap
Az egész nyaralásunkra általánosan jellemző volt az időjárás minden átmenet nélküli változása. De komolyan! Délelőtt még szottyos, esős idő, mikor eldöntöd, hogy ebből ma bizony legjobb esetben is kirándulás lesz, majd mire átöltözöl, és elindulsz, már 100 ágra süt a nap, és rohad le rólad minden ruha…
2010. október 18, hétfő – 5. nap
Az első igazi strandolós napunk, amikor a pihenés jegyében nem csináltunk semmit, csak süttettük a hasunkat a napon, és élveztük az ekkor 25 fokos tengervizet. Ugyan a szállodában lévő „profi” fotós folyamatosan kínálta szolgáltatását nekünk, mi megoldottuk magunk, és csináltunk pár vicces-szép képet is :o)
2010. október 17, vasárnap – 4. nap
Hajnali 4kor jött értünk a kisbusz, amiben a mai napunk nagy részét töltöttük, ugyanis meglátogattuk a szállodánktól 350 km-re lévő Pamukkale-t. (Útközben megálltunk egy helyen reggelizni, de jaj de kár volt (itt még a reggeli sem volt jó, de messze jobb volt, mint a mai vacsora, szintén egy útközbeni megállóhelyen, ahol még én sem bírtam a levesen kívül semmit enni…). Jó hosszú volt az út, délután 1 körül értünk el a helyszínre, ahol először megcsodáltuk a római romokat
2010. október 16, szombat – 3. nap
Első kirándulásunk – az utazási iroda felajánlotta, hogy a másik (fizetős) utazásunk mellé ezt a mait grátiszba kapjuk. Hát, nem véletlen… ugyanis egy bőr szalonba vittek először minket, ahol a csillagos égig érő árakon vehettünk volna mindent – és ebben már benne volt a 70% év végi diszkont, és a +10% is, amiért madzsarok vagyunk :o)
Innen egy arany ékszer szalonba mentünk – szintén sok szintes, csilli-villi minden, de nem olcsó egyáltalán.
Ezek után a környék legnagyobb, zárt bazárjába mentünk, ahol gyorsan be is vásároltunk pár dolgot (szép sálakat, pár szuvenírt az itthoniaknak, és egy fürdőlepedőt a strandra).
Miután itt is jól kinézelődtük magunkat (és kedves evett egy kebab-ot, biztos ami biztos alapon :o)), meglátogattuk visszafelé menet az isztambuli Kék mecset pontos kicsinyített mását Manavgat-ban.
2010. október 15, péntek – 2. nap
Korán reggel jött az idegenvezető, és beavatott minket a törökországi nyaralás rejtelmeibe – mit hol érdemes venni, mennyit kell/illik alkudni, mit kell tenni betegség esetén, mit érdemes megnézni, és hogy milyen utakat szerveznek ők. Azonnal le is csaptunk kettőre, így a szombat-vasárnapi kirándulásunk meg is oldódott :o)
Elég ramaty időnk volt, fújt a szél, és erősen lógott az eső lába, így a tengert csak bokáig próbáltuk ki, de élménynek csodálatos volt!
2010. október 14, csütörtök – 1. nap
Nagy izgalommal kezdődött a nap: pár dolgot még be kellett vásárolni, sógornőnek eljuttatni a kocsikulcsot (ha esetleg szükség esetén a kedves munkahelyén hagyott kocsival kellene tenni valamit), becsomagolni, közben méregetni a bőröndöket (első repülésünk :o)), és mivel csak egy lakatunk volt, a másik táskát celofánnal körbecsomagolni. Miután mindezzel végeztünk, irány a reptér! (BKV-ztunk az olcsóság kedvéért, és igazából nem is tettük rosszul, mert a reptéren ránk ragadt a többi utas lelkesedése, és az utazáson megspórolt összeget ráköltöttük a bőröndök becsomagoltatására, amit legközelebb NEM KELL!!!!!!!!!!)
Első repülők izgalmával bolyongtunk a reptéren, utolsó telefonhívások a családnak, barátoknak, majd jó hosszúnak tűnő várakozás után fél5kor huss! – felszálltunk :o)
csapat(le)építés(?)
elvonulunk ma délután csapatot építeni a mátrába
de hogy minek????
a szervezetünk sokadik átalakulása után 7 hónap alatt januártól a 3. főnökem kapom - ezzel újabb és újabb munkatársakat is, a régiekkel pedig végképp búcsút veszünk egymástól. nem örülök ennek, mert minden változást nehezen viselek, az ilyen jellegűeket pedig méginkább (pláne, hogy az eredeti munkatársi kollektíva olyan jó volt, hogy azóta is vérzik a szívem, hogy annak vége). de örülhetek annak, hogy munkám van egyáltalán, úgyhogy szépen befogom a szám, és magamban siratom meg a "régi szép időket". és ezt a mostani elvonulást betudom építés helyett búcsúztatónak.
ennek pedig egyik legmegfelelőbb módja, hogy tegnap este bekevertem egy dupla adag lángost, amit ma (érkezés után) fogok kisütni :o)
nyaralás után....
megérkeztünk. mert hogy el voltunk menve (:D), méghozzá a messzi törökországba.
első repülésünk volt, első ilyen távoli kalandunk, és összegezve egy 10es skálán mondjuk 6os volt - vot részünk minden félében: gyönyörű helyek, kedves népek, betegség, hasmenés, láz, orvos, szobafogság, tenger, jó és rossz ételek tömkelege...
de beszámoló majd ha már utolértem magam a munkában (blöe....), és főleg ha már emészthető mennyiségű képet válogattunk ki a nagyonsokból :o)
Medveotthon
szóval a képek a medveotthonról (2010.09.04.)
a tenyeremből eszik:
medveotthon
szeptember 4-én (egyáltalán nem boldogságos körülmények között, de ez egy teljesen más blog témája....) voltunk veresegyházán a medveotthonban.
sokkal több is készült, egyszer talán ide is felkerül majd pár belőle, most csak a megemlékezés kedvéért teszek fel ide egyet:
édesek voltak ezek a lomha macik, és voltak még farkasok is (ők is zabálták a mézet!!! :o) ), meg gólyák, bambik, szóval egy kész magyar szafari :D
és nem voltunk végül a török riviérán, és megtapasztaltam, hogy milyen a kórházi bentlakás (igaz, csak pár órára...), az altatás, az ébredés - az ebédet már nem vártuk meg, de ez szintén a fent nevezett blog témája...
Elő-nászút
előnászútra mentünk múlt héten. a balatonra, a kenesére.
nem volt hosszú, nem volt jóidő (sőt, egészen keményen szar idő volt, mint a képek is bizonyítják), de azért tudtunk egyet kirándulni fonyódra:
2009. augusztus 31 - szeptember 3: Horvátország, Zadar
és mielőtt az utolsó napon készült képekkel zárnék, ígéretemhez híven álljon itt pár kép mindazon érdekes növényekről, ami nekünk itthon ritkaság, csemege, ott pedig vadon is megnő, és mindennapos látvány. ezek közül első a számomra aszalás nélküli formájában itt felfedezett füge:
figyelem!! panoráma kép következik!
2009. augusztus 31 - szeptember 3: Horvátország, Zadar - Nin
miután Zadarban nem találtunk igazán fogunk alá való strandot, a kisokosnak hittünk, és elindultunk Nin városkája felé. a füzetecske nem hazudott, a látvány és a hely gyönyörű volt, egy lagúnára épült középkori kikötővároska, a kisgyermekes családok kedvenc helye - hiszen akár száz métert sétálhattál, és még mindig csak térdig ért a víz (bennünket ez a fele térített el attól, hogy másnap is ide jöjjünk - úszkálásra nem igazán volt alkalmas.....)
és ha már itt voltunk, itt is volt történelmi látnivaló, nem is kevés.
figyelem!! panorámakép is lesz!