nyalánkságok bejegyzései

kedves főz...

....ne, ha a tecsó engedné. azt találta ugyanis ki még tegnap, hogy ő bizony chilis babot főz (nyaminyami). amivel alapvetően semmi gond, sőt.

meg is vettük a nagyon szép marhahúst, meg a babot, meg mindent még tegnap este. ma délután nekiáll a finomságnak, majd jön a felháborodós rész: a marhahús belül bizony barna színű... tanakodtunk, hogy mi legyen (a lejárati ideje 2011.08.11 volt, ami ugye még azért arrébb van). a szerencsénk az volt, hogy minden szokásommal ellentétesen tegnap kivételesen valamiért nem dobtam el azonnal a blokkot. és ezt ma sem pótoltam, tehát még mindig ott fityegett a táskámban.... ezen felbuzdulva (meg mert a vezérhangya már beindult, hogy itt csakazértis chilis bab lesz!) blokkal-hússal felvértezve visszamentünk a tett színhelyére, ahol legnagyobb meglepetésünkre egyetlen kérdés, megjegyzés nélkül azonnal visszaadták a hús árát, a jegyzőkönyvvel együtt, és viszlát. szóval valahol azért pozitív a mérleg, amit csak az segített igazán, hogy itthon a fagyasztóban figyelt egy 1,5 kg-os comb, amiből azért csak elkészül az a bab, szóval könnyebben párolgott a mérgünk, de na. nem szép ez sehogysem....

aztán más: ma reggel levi hozott rám kisebb szívbajt. úgy kezdődött az sms-e, hogy rossz hír, de azért jó is... mire számít az ember ilyenkor? hogy baj van. hát volt is. ugyanis tegnap egy figyelmetlen autóvezető miatt balesetet szenvedett, totálkárosra tört a kocsija (és még rajta kívül másik kettő kocsi is), szerencsére ő megúszta, az öv (és az őrangyala) vigyázott rá).

tegnap volt mama temetése is (nyugodjék békében), amire mi kedvessel sajnos nem tudtunk hazamenni (ez egy másik blog témája, de majd egyszercsak itt is vallok).

szóval éldegélünk szépen, csendben...

miért nem sütök többé dobostortát...

hát azért nem, mert ma van kedves születésnapja (boooooooldog, boooooooooooldog, boooooooooooldog születésnapot!!! :o) ), és ez a kedvence, és egyszer nagyonnagyon régen már sikerült egy jót sütnöm, és megpróbáltam most reprodukálni (és tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszém, mert akkor is 3 receptből gyúrtam össze, és csak második nekifutásra sikerült...), de basszus azt álmomban sem gondoltam, hogy egy fél napos baszakodás után ez lesz a sütiből:

na, és itt már-már biztos voltam abban, hogy elfakad az epém...

és hogy kivágom a 10.-ről a .....csába az egész süteményt... aztán mikor a lila köd leszállt valamelyest az agyamról, akkor beletettem tortaformába a sütemény romjait, hogy hátha az segít, és majd megdermed (aha....). egy próbát megért, de az eredmény most is csak másodpercekig tartott, és amint levettem órákkal később a ketrecet, megint elindult szanaszét a torta:

szóval ez volt az utolsó ilyen jellegű próbálkozásom, erre itt és most leteszem a nagyesküt.

(bazzeg bezzeg hétvégén anyóséknak az aranygaluska isteni lett, tegnap a túróforduló is több, mint remek sógoréknak, most, mikor igazán nagyon jót akartam, akkor persze nem..... )

juhtúrós pogácsa

juhtúrós pogácsa

hozzávalók:

20 dkg juhtúró,

25 dkg margarin (én a legolcsóbbat szoktam, nem feltétlenül kell Rama),

25 dkg liszt,

ízlés szerint só

a langyos margarinhoz hozzáöntöm a többi hozzávalót, össszegyúrom kézzel, elég ragadós lesz, ha kezelhetetlenül az, akkor még egy kis lisztet lehet hozzátenni (inkább legyen ragadós, mint könnyen kezelhető, mert annál finomabb a kész pogácsa ).

kinyújtom kb 1 ujjnyi vastagra, a tetejét megkenem tojássárgával (én úgy csináltam, hogy 2 kisebb tojás sárgáját ráütöttem a massza tetejére, és kézzel szétkentem rajta, nem flancoltam ecsettel.... ), megszórtam jócskán reszelt sajttal (lehet füstölt is), meghintettem szezámmaggal, egy részét köménymaggal is

késsel vágtam falatnyira, de mivel nagyon ragad a tészta, a trükk az volt, hogy ahogy levágtam egy falatnyit, a késről azonnal raktam a szilikonlapra (azt tettem a tepsibe, hogy nem kelljen a sütőlapot/alufóliát cserélgetnem, nekem bevált).

előmelegített sütőben 230 fokon pár perc alatt megsül - legyen szép rózsaszín az alja, olvadt a sajt a tetején. félórás süti, és másnap is finom, könnyű marad a tésztája . ja, és kiváló sör/borkorcsolya

torkoskodás - élménybeszámoló

úúúúúristen, annyira nagyon jó volt a tegnap esti torkoskodás...

én a jól megszokott libamájat ettem, és a köret szabadon választható volt, ezért megkértem az egyébként roppant kedves, bariton hangú pincért, hogy lepjen meg valami finommal. sikerült: a grillezett libamájszeletekhez grilleztek zöldségeket, koktélparadicsommal és lilahagymából kivájt koronával díszítették - isteni volt az egész együtt :o)

kedves bélszínt rendelt, közepesen átsütve (ami nekem szabályosan véresnek tűnt inkább, de ő imádta...), krokettel és mustáros szósszal. mindezt megfejeltük még 1-1 pohár borocskával, és a végén még desszert is fért: én egy citromtortát ettem lime-öntettel, kedves pedig madártejet pirított mandulával és hecsedlivel (csipkebogyó). mindez nemcsak nagyon szépen tálalva, gyönyörű helyen, nagyon kedves kiszolgálással, hangulatos berendezéssel, hanem még 7 órától élőzenével (volt ott nagybőgős, prímás, klarinátos) is megspékelve... szóval mindez csodálatos volt :o)

ráadásul az eredeti árak sem voltak a fellegekben, így 50%-on pedig határozottan barátságos volt. nagyon elégedetten, jóllakottan, pozitívan feltöltődve jöttünk el, azzal a meggyőződéssel, hogy ide bizony még visszajövünk :o)

torkos

ma este megyünk a márványmenyasszonyba torkoskodni. már nagyon várom, holnap lesz kedves névnapja, így a kellemeset összekötjük az élvezettel, és eszünk egy finomat :o)

holnap délután pedig jön a családja, hogy felköszöntsék - már előre félek, jön az egész banda, de hát néha kell az ilyen is. anyósék most először jönnek az új albiba, volt is nagy sértődés amiatt, hogy eddig nem hívtuk még őket (ha rajtam múlna, nem is jönnének még egy darabog, de hát a névnap az névnap...)

kedves halászlevet tervez, bajait, ahogy azt kell, én meg már előre fenem rá a fogam :o)

hóember vacsora

novemberi hóemberként tegnap estére időzítettünk egy nagy zabálást. első körben 5ösben mentünk volna, de szegény hugom az utolsó pillanatban lemondta, így szaffiékkal négyesben mentünk ez indiait enni ide.

nem először ettünk már itt, és az eddigi tapasztalatokból okulva négyen négyfélét választottunk - én amritsari fish tikka nevű vajhalat, kedvesem a szokásos csirke tikka masala-t, szaffiék szintén csirkét. előételt is ettünk: papadamot és zöldséges szamosszát - én már ezzel jóllaktam szinte, így mire végigettük-ittuk a menüt, jártányi erőm sem maradt. még szerencse, hogy közel lakunk, így a lakoma végeztével hazagurultam, és azonnal ágyba zuhantam. féltem, hogy a degeszre evett hasammal sárkányosakat fogok álmodni, de szerencsére nem így lett, és egészen fél7ig húztam is a lóbőrt :o)

ma pedig munka után (remélem, ez legkésőbb 2 körül bekövetkezik) nyakunkba veszsük az országot, és húzunk délre, mint a vadlibák - haza a szülői házba, hogy évek óta először otthon szentestézzünk - és édeaspát, akinek ma van a szülinapja, végre a napján személyesen is felköszönthessük :o)

fonott kalács

nemrég tanultam kalácsot fonni, és hétvégén remek alkalmam nyílt kipróbálni is.

szóval először a recept:

- 55 dkg liszt

- 1 kk só

- 5 dkg cukor

- 1,2 dl olaj

- 2,5 dl melegvíz

- 1 dkg élesztő

- 2 pici tojás

az egészet összedolgozom géppel, jó hosszan, hogy könnyű, finom tésztája legyen (legalább 15-20 perc). mikor kész, 45 percig hagyom pihenni meleg helyen (vagy amíg duplájára nő). fogom a tésztát, és 28 egyforma darabra osztom (lehet ennél több is, akkor nem lesznek ekkorák, vagy kevesebb, és akkor nagyobb kalácsok születnek).

ebből most 4 db négyes és 2 db hatos fonat készült. mikor kész a fonás, még hagyom félórát pihenni, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, és szép lassú tűz mellett 30 percig sütöm. ekkor tojássárgájával megkenem, és cukrot szórok a tetejére, és visszateszem még 5-10 percre, és mikor már szép aranybarna, kész :o)

szerintem magáért beszél:

Mézeskalács manufaktúra - 2010

tegnap este beindult a mézeskalács gyár, kedves bőszen szaggatta a különböző formákat, és tojással kentem és franciadrazséval díszítettem őket. tudunk mi együtt dolgozni a konyhában :o)

Elolvasom »

gasztro kaland

a több hónapig tartó céges receptversenyen, ahol neves gasztrobloggerek alkották a zsűrit, és ahol az első hónapot a zöldbablevesemmel én nyertem :o), na ezt az egészet tegnap este egy közös főzőcskézéssel zártuk. ott volt a 4 hónap négy nyertese, valamint az 5 blogger, és egy közös öröm-főzőcskézés lett az estéből.

megtanultam, hogy hogyan kell 4-es és 6-os fonatú kalácsot varázsolni, idén karácsonyra ez lesz a családi lenyűgözés tárgya :D

de kóstoltunk emellett kakaós kolbászt, császárzsemlét, indiai mártogatóst, sült libamájat és lazacos-édesgyökeres rizottót is

érdekes este volt, nagyon jól éreztem magam, és csak megerősített az egész abban a hitemben, hogy egyrészt a magyar konyha mindennapos elemeiben érzem magam igazán otthon (és azt is szeretem, na), másrészt hogy a főzés JÓ!!!!!!!!!!!!! :o)

tejpite

(törökországban megismert magyar barátnőnktől kapott recefice következik)

Hozzávalók

- 8 csapott evőkanál cukor (én fele cukor, fele vaníliáscukorral csináltam)

- 8 púpos evőkanál liszt

- 0,5 dl tej

- 2 egész tojás

- egy csipet só

A tojásokat habverővel jó lazára keverjük, majd hozzáadjuk a sót és a cukrot, és azzal is. Bele a tej, majd a liszt is, és csomómentesre elkeverjük. Annyi tejjel hígítjuk még, hogy jó sűrű palacsintatésztát kapjunk.

Lehet ízesíteni még reszelt citrommal, esetleg mazsolával, dióval/mandulával/mogyoróval.

Akkora, alaposan kiolajozott tepsibe öntöm, hogy kb 1 cm vastag legyen a tészta, kevés olajjal megszentelem a tetejét is, és előmelegített sütőben 170 fokon kb 40 percig sütöm (jó rózsaszín legyen az alja).

nyertem!!!

bizony, nyertem!

méghozzá az itt olvasható zöldbabos levesemmel :)

megyek gasztroblogerekkel főzőcskézni, bibi-bí :D

A szőlő színes, izgalmas dolgok alapanyagául szolgál. Savanykás ízét egy kis édessel ellensúlyozva varázslatos, és a szemnek is kellemes desszertet kínálok:

Elolvasom »

pizza! pizza! pizza!

Újabb receptversenyes megjelenés!

Gombás felvágottas és kapros tejfölös pizza

Paradicsomos vagy tejfölös alappal szeretjük jobban a pizzát? Nem kell választani, jól elférnek egymás mellett is :o)

Elolvasom »

nyali-fali

szóval a "híressé" válásom receptje: