|
SUMMA Minden megérint. – úgy látszik: sose nő be a szivem lágya. (Fodor Ákos) Miről szeretnél olvasni? Traccsparti: Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap, csepp: nekem alapvetően nem volt bajom az ételekkel, és zöldségen, gyümölcsön... »
Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap, Tisss: Meglepve olvasom, hogy milyen betegek voltatok a török ételektől. Ha... »
Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap, csepp: való igaz, köszönöm szépen az észrevételt, javítva :):) »
Kategóriák képek (62) neves napok (91) nyalánkságok (51) nyaralás, telelés, pihenés (38) party (14) színház az egész világ! (26) Postaláda nap_csepp@freemail.hu Ez történt eddig... Ez van most 2012. március 2011. december 2011. november 2011. augusztus 2011. július 2011. május 2011. április 2011. március 2011. február 2011. január Régmúlt Temetetlen múlt Őket olvasom - blogtársak mankó hajtépős lányok tissss mokusmaszat és epom |
képek bejegyzései 
képek - csak úgy...miért nem sütök többé dobostortát...
hát azért nem, mert ma van kedves születésnapja (boooooooldog, boooooooooooldog, boooooooooooldog születésnapot!!! :o) ), és ez a kedvence, és egyszer nagyonnagyon régen már sikerült egy jót sütnöm, és megpróbáltam most reprodukálni (és tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszém, mert akkor is 3 receptből gyúrtam össze, és csak második nekifutásra sikerült...), de basszus azt álmomban sem gondoltam, hogy egy fél napos baszakodás után ez lesz a sütiből:
na, és itt már-már biztos voltam abban, hogy elfakad az epém...
és hogy kivágom a 10.-ről a .....csába az egész süteményt... aztán mikor a lila köd leszállt valamelyest az agyamról, akkor beletettem tortaformába a sütemény romjait, hogy hátha az segít, és majd megdermed (aha....). egy próbát megért, de az eredmény most is csak másodpercekig tartott, és amint levettem órákkal később a ketrecet, megint elindult szanaszét a torta:
szóval ez volt az utolsó ilyen jellegű próbálkozásom, erre itt és most leteszem a nagyesküt.
(bazzeg bezzeg hétvégén anyóséknak az aranygaluska isteni lett, tegnap a túróforduló is több, mint remek sógoréknak, most, mikor igazán nagyon jót akartam, akkor persze nem..... )
névnapi halászlé
kedves múltheti névnapjára jó kis bajai halászlé volt a menü. és ehhez természetesen élő halat kellett venni, és megvárni, míg én is hazaérek.
(az esti nagy családi összejövetelen, amire nekem már egy héttel előtte herpesz verte ki a számat, a programot anyósék szolgáltatták, természetesen nem maradhatott el a nap cirkusz nélkül....)
íme a "hal a kádban" jelenet:
fonott kalács
nemrég tanultam kalácsot fonni, és hétvégén remek alkalmam nyílt kipróbálni is.
szóval először a recept:
- 55 dkg liszt
- 1 kk só
- 5 dkg cukor
- 1,2 dl olaj
- 2,5 dl melegvíz
- 1 dkg élesztő
- 2 pici tojás
az egészet összedolgozom géppel, jó hosszan, hogy könnyű, finom tésztája legyen (legalább 15-20 perc). mikor kész, 45 percig hagyom pihenni meleg helyen (vagy amíg duplájára nő). fogom a tésztát, és 28 egyforma darabra osztom (lehet ennél több is, akkor nem lesznek ekkorák, vagy kevesebb, és akkor nagyobb kalácsok születnek).
ebből most 4 db négyes és 2 db hatos fonat készült. mikor kész a fonás, még hagyom félórát pihenni, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, és szép lassú tűz mellett 30 percig sütöm. ekkor tojássárgájával megkenem, és cukrot szórok a tetejére, és visszateszem még 5-10 percre, és mikor már szép aranybarna, kész :o)
szerintem magáért beszél:
virágzik
mármint a karácsonyi kaktuszom. még mindig.
igaz, hogy egyetlen árva virágocskája van, de ez is pont eggyel több, mint amit az elmúlt években produkált :o)
Mézeskalács manufaktúra - 2010
tegnap este beindult a mézeskalács gyár, kedves bőszen szaggatta a különböző formákat, és tojással kentem és franciadrazséval díszítettem őket. tudunk mi együtt dolgozni a konyhában :o)
Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap
2010. október 27, szerda – 14. nap
Lefekvés előtt még becsomagoltunk (féltem, hogy nem fogunk elférni a 3 bőröndben, de simán :o)), 4kor keltünk, fél5re jött értünk a transzfer. Fél7kor már kint voltunk a reptéren, és fél9 helyett 9 után nem sokkal fel is szálltunk (egy kismamának a papírjain rugóztak a törökök).
2010. október 26, kedd – 13. nap
Nagy nap! – betöltöttem a 29. életévemet :o)
Volt is meglepetés: virágot kaptam kedvestől, pedig ez nem volt kis teljesítmény, mivel közel s távol nem volt egy virágbolt sem.
2010. október 24-25, vasárnap-hétfő – 11-12. nap
Pihenés, strandolás.
2010. október 23, szombat – 10. nap
Első kinti nap a szobafogság után! :o)
Kedves végre egy kis erőre kapott, le tudott jönni reggelizni (igaz, még mindig csak pirítóst, de már járóképesen legalább :o)). És mivel még ma is szép idővel ajándékozott meg minket a török tél, lesétáltunk a partra is.
2010. október 22, péntek – 9. nap
Szobafogság, még mindig. Sőt, egyre rosszabb. A láz nem akar múlni, és a hasmenés sem. Szóval délben újra dokit kellett hívni, ma egy másik jött ki, aki nagyon jófej és laza volt. Kedves megint nem úszta meg szúrás nélkül, most a lázára, és újabb gyógyszerek. Szerencsére ez a kör már használt valamit, így legalább az éjszakára nem volt láza, és a WC-t is ki tudta hagyni akár órákra… enni még mindig nem evett mást, mint banán, krumpli, és fokhagymás pirítós, de a szobát még nem bírta elhagyni, olyan gyenge volt.
Borzasztó volt látni és hallani, ahogy elhaló hangon mondja: engem itt mindenki csak bánt….
2010. október 21, csütörtök – 8. nap
Hajjaj… itt kezdődött szegény igazi kálváriája. Hajnalban hasmenésre ébredt, de mivel rajtam is átment pár óra alatt, először nem is gyanakodtunk semmire. Mivel csodálatos napsütés volt, én délelőtt lementem a partra egy kicsit, míg kedves fent a szobában nyalogatta sebeit. Mire alig 1,5 óra múlva felmentem (délben), már nagyon ramatyul volt, láza is lett időközben, és a hasmenése is egyre durvult. Nem volt tovább mire várni, azonnal kihívtam a dokit, aki rendes volt, és fél óra múlva már ott is állt a szobánk küszöbén. Adott antibiotikumot, a hasmenésre gyógyszert (hiába volt nálunk itthoni, meg széntabletta is, azok nem használtak), és egy injekciót is, és megnyugtatott (vagy legalábbis próbált), hogy másnapra jobban lesz a legény. Hát, sajnos nem lett igaza… délután megint kimentem a partra egy órára, de nem hagyott nyugodni kedves baja, így visszamentem hozzá. Sajnos kellett is, mert estére megint felment a láza, és a gyógyszer semmit nem segített már, prizniceltem egész este és éjjel, hogy lemenjen a láza. Közben persze könyörögtem bele az ételt (banánt voltereje enni, meg a konyháról könyörögtem főtt krumplit, és a legnagyobb kaland az volt, mire eltáncoltam, hogy bizony nekem adjanak pár gerezd fokhagymát, hogy kiűzzem kedvesből a gonoszt. Soha nem gondoltam, hogy valaha meg kell tanulnom törökül azt a szót, hogy fokhagyma, de ők angolul egyszerűen nem értették….) és az italt, és aggódtam érte, mást nem tudván tenni.
2010. október 20, szerda – 7. nap
Ma sem kedvezett különösebben az időjárás a strandolásnak, ezért úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a helyi és országos (sőt, világszerte) hírességnek örvendő Damlatas-t (vagyis gyógybarlangot), vagyis meleg cseppkőbarlangot.
2010. október 19, kedd – 6. nap
Az egész nyaralásunkra általánosan jellemző volt az időjárás minden átmenet nélküli változása. De komolyan! Délelőtt még szottyos, esős idő, mikor eldöntöd, hogy ebből ma bizony legjobb esetben is kirándulás lesz, majd mire átöltözöl, és elindulsz, már 100 ágra süt a nap, és rohad le rólad minden ruha…
2010. október 18, hétfő – 5. nap
Az első igazi strandolós napunk, amikor a pihenés jegyében nem csináltunk semmit, csak süttettük a hasunkat a napon, és élveztük az ekkor 25 fokos tengervizet. Ugyan a szállodában lévő „profi” fotós folyamatosan kínálta szolgáltatását nekünk, mi megoldottuk magunk, és csináltunk pár vicces-szép képet is :o)
2010. október 17, vasárnap – 4. nap
Hajnali 4kor jött értünk a kisbusz, amiben a mai napunk nagy részét töltöttük, ugyanis meglátogattuk a szállodánktól 350 km-re lévő Pamukkale-t. (Útközben megálltunk egy helyen reggelizni, de jaj de kár volt (itt még a reggeli sem volt jó, de messze jobb volt, mint a mai vacsora, szintén egy útközbeni megállóhelyen, ahol még én sem bírtam a levesen kívül semmit enni…). Jó hosszú volt az út, délután 1 körül értünk el a helyszínre, ahol először megcsodáltuk a római romokat
2010. október 16, szombat – 3. nap
Első kirándulásunk – az utazási iroda felajánlotta, hogy a másik (fizetős) utazásunk mellé ezt a mait grátiszba kapjuk. Hát, nem véletlen… ugyanis egy bőr szalonba vittek először minket, ahol a csillagos égig érő árakon vehettünk volna mindent – és ebben már benne volt a 70% év végi diszkont, és a +10% is, amiért madzsarok vagyunk :o)
Innen egy arany ékszer szalonba mentünk – szintén sok szintes, csilli-villi minden, de nem olcsó egyáltalán.
Ezek után a környék legnagyobb, zárt bazárjába mentünk, ahol gyorsan be is vásároltunk pár dolgot (szép sálakat, pár szuvenírt az itthoniaknak, és egy fürdőlepedőt a strandra).
Miután itt is jól kinézelődtük magunkat (és kedves evett egy kebab-ot, biztos ami biztos alapon :o)), meglátogattuk visszafelé menet az isztambuli Kék mecset pontos kicsinyített mását Manavgat-ban.
2010. október 15, péntek – 2. nap
Korán reggel jött az idegenvezető, és beavatott minket a törökországi nyaralás rejtelmeibe – mit hol érdemes venni, mennyit kell/illik alkudni, mit kell tenni betegség esetén, mit érdemes megnézni, és hogy milyen utakat szerveznek ők. Azonnal le is csaptunk kettőre, így a szombat-vasárnapi kirándulásunk meg is oldódott :o)
Elég ramaty időnk volt, fújt a szél, és erősen lógott az eső lába, így a tengert csak bokáig próbáltuk ki, de élménynek csodálatos volt!
2010. október 14, csütörtök – 1. nap
Nagy izgalommal kezdődött a nap: pár dolgot még be kellett vásárolni, sógornőnek eljuttatni a kocsikulcsot (ha esetleg szükség esetén a kedves munkahelyén hagyott kocsival kellene tenni valamit), becsomagolni, közben méregetni a bőröndöket (első repülésünk :o)), és mivel csak egy lakatunk volt, a másik táskát celofánnal körbecsomagolni. Miután mindezzel végeztünk, irány a reptér! (BKV-ztunk az olcsóság kedvéért, és igazából nem is tettük rosszul, mert a reptéren ránk ragadt a többi utas lelkesedése, és az utazáson megspórolt összeget ráköltöttük a bőröndök becsomagoltatására, amit legközelebb NEM KELL!!!!!!!!!!)
Első repülők izgalmával bolyongtunk a reptéren, utolsó telefonhívások a családnak, barátoknak, majd jó hosszúnak tűnő várakozás után fél5kor huss! – felszálltunk :o)
6 gyönyörű éve
egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 2 fiatal, akik nagyon jól érezték magukat együtt, és mit ad isten, volt olyan szerencséjük, hogy egy albérletben laktak, így jó sok időt tudtak egymással tölteni.
mindkét fiatalnak volt párkapcsolata, amiről jót és rosszat is megosztottak egymással, és így kisírva-kinevetve magukat a másik vállán, egyre szorosabb szálak fűzték őket egymáshoz. lassan a párok elkoptak mellőlük, és egy átnevetgélt, átbeszélgetett (és átborozott-áttáncolt) este során mélyen egymás szemébe nézve úgy döntöttek: megpróbálják együtt.
ennek immár éppen 6 éve, a párocska azóta házaspárossá érett, és boldogan élnek együtt, szeretetben, megbecsülésben, jóban és rosszban, amíg csak a halál el nem választ :o)
újabb finomság a boszorkánykonyhában
A szőlő színes, izgalmas dolgok alapanyagául szolgál. Savanykás ízét egy kis édessel ellensúlyozva varázslatos, és a szemnek is kellemes desszertet kínálok:
