2011. augusztus

kedves főz...

....ne, ha a tecsó engedné. azt találta ugyanis ki még tegnap, hogy ő bizony chilis babot főz (nyaminyami). amivel alapvetően semmi gond, sőt.

meg is vettük a nagyon szép marhahúst, meg a babot, meg mindent még tegnap este. ma délután nekiáll a finomságnak, majd jön a felháborodós rész: a marhahús belül bizony barna színű... tanakodtunk, hogy mi legyen (a lejárati ideje 2011.08.11 volt, ami ugye még azért arrébb van). a szerencsénk az volt, hogy minden szokásommal ellentétesen tegnap kivételesen valamiért nem dobtam el azonnal a blokkot. és ezt ma sem pótoltam, tehát még mindig ott fityegett a táskámban.... ezen felbuzdulva (meg mert a vezérhangya már beindult, hogy itt csakazértis chilis bab lesz!) blokkal-hússal felvértezve visszamentünk a tett színhelyére, ahol legnagyobb meglepetésünkre egyetlen kérdés, megjegyzés nélkül azonnal visszaadták a hús árát, a jegyzőkönyvvel együtt, és viszlát. szóval valahol azért pozitív a mérleg, amit csak az segített igazán, hogy itthon a fagyasztóban figyelt egy 1,5 kg-os comb, amiből azért csak elkészül az a bab, szóval könnyebben párolgott a mérgünk, de na. nem szép ez sehogysem....

aztán más: ma reggel levi hozott rám kisebb szívbajt. úgy kezdődött az sms-e, hogy rossz hír, de azért jó is... mire számít az ember ilyenkor? hogy baj van. hát volt is. ugyanis tegnap egy figyelmetlen autóvezető miatt balesetet szenvedett, totálkárosra tört a kocsija (és még rajta kívül másik kettő kocsi is), szerencsére ő megúszta, az öv (és az őrangyala) vigyázott rá).

tegnap volt mama temetése is (nyugodjék békében), amire mi kedvessel sajnos nem tudtunk hazamenni (ez egy másik blog témája, de majd egyszercsak itt is vallok).

szóval éldegélünk szépen, csendben...

miért nem sütök többé dobostortát...

hát azért nem, mert ma van kedves születésnapja (boooooooldog, boooooooooooldog, boooooooooooldog születésnapot!!! :o) ), és ez a kedvence, és egyszer nagyonnagyon régen már sikerült egy jót sütnöm, és megpróbáltam most reprodukálni (és tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszém, mert akkor is 3 receptből gyúrtam össze, és csak második nekifutásra sikerült...), de basszus azt álmomban sem gondoltam, hogy egy fél napos baszakodás után ez lesz a sütiből:

na, és itt már-már biztos voltam abban, hogy elfakad az epém...

és hogy kivágom a 10.-ről a .....csába az egész süteményt... aztán mikor a lila köd leszállt valamelyest az agyamról, akkor beletettem tortaformába a sütemény romjait, hogy hátha az segít, és majd megdermed (aha....). egy próbát megért, de az eredmény most is csak másodpercekig tartott, és amint levettem órákkal később a ketrecet, megint elindult szanaszét a torta:

szóval ez volt az utolsó ilyen jellegű próbálkozásom, erre itt és most leteszem a nagyesküt.

(bazzeg bezzeg hétvégén anyóséknak az aranygaluska isteni lett, tegnap a túróforduló is több, mint remek sógoréknak, most, mikor igazán nagyon jót akartam, akkor persze nem..... )

már nem nekem, hanem huginak. aki hivatalosan is lezárta életének azt a részét, amit a hamburgeresnél töltött , szépen el is búcsúztatták, aztán ma meg kezd az új helyen.

remélem, ez végre hozza az elvárásait, és dolgozhat éjjel-nappal (vagy amennyit akar ), és jó kollégái lesznek, és jól érzi magát ott, és sokat fog tanulni, és boldog lezs. megérdemli végre