|
SUMMA Minden megérint. – úgy látszik: sose nő be a szivem lágya. (Fodor Ákos) Miről szeretnél olvasni? Traccsparti: Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap, csepp: nekem alapvetően nem volt bajom az ételekkel, és zöldségen, gyümölcsön... »
Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap, Tisss: Meglepve olvasom, hogy milyen betegek voltatok a török ételektől. Ha... »
Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap, csepp: való igaz, köszönöm szépen az észrevételt, javítva :):) »
Kategóriák képek (62) neves napok (91) nyalánkságok (51) nyaralás, telelés, pihenés (38) party (14) színház az egész világ! (26) Postaláda nap_csepp@freemail.hu Ez történt eddig... Ez van most 2012. március 2011. december 2011. november 2011. augusztus 2011. július 2011. május 2011. április 2011. március 2011. február 2011. január Régmúlt Temetetlen múlt Őket olvasom - blogtársak mankó hajtépős lányok tissss mokusmaszat és epom |
2010. december
buék 2011
betegen, taknyosan várom a ma estét. a dolgok jelenlegi állása szerint otthon, ágyban, párnák közt. pedig van meghívásunk szaffiékhoz, akiknél tavaly is tölttük a szilvesztert - bár akkor nem voltam dáthás, ha jól emlékszem...
évértékelés az eddigi évekhez hasonlóan nem lesz. max annyit kérnék (ha lehet), hogy a jövő évben kesevebb sz@r hulljon a nyakunkba, és legyen több okunk az örömre (bár én most szép csendben befogom a számat....), legfőképpen a családom többi tagjának. és jöjjön rendbe az, ami most nincs ott. nem kívánok milliókat, meg toronyórát lánccal, csak hogy ami jár, azt kapja meg mindenki maradéktalanul. és legyen egészség. ez a legfontosabb. és hogy legyünk egymásnak jövőre is úgy, ahogy eddig is, ahogy idén is. mert ez a másik legfontosabb. és ennél több nem is kell :o)
hóember vacsora
novemberi hóemberként tegnap estére időzítettünk egy nagy zabálást. első körben 5ösben mentünk volna, de szegény hugom az utolsó pillanatban lemondta, így szaffiékkal négyesben mentünk ez indiait enni ide.
nem először ettünk már itt, és az eddigi tapasztalatokból okulva négyen négyfélét választottunk - én amritsari fish tikka nevű vajhalat, kedvesem a szokásos csirke tikka masala-t, szaffiék szintén csirkét. előételt is ettünk: papadamot és zöldséges szamosszát - én már ezzel jóllaktam szinte, így mire végigettük-ittuk a menüt, jártányi erőm sem maradt. még szerencse, hogy közel lakunk, így a lakoma végeztével hazagurultam, és azonnal ágyba zuhantam. féltem, hogy a degeszre evett hasammal sárkányosakat fogok álmodni, de szerencsére nem így lett, és egészen fél7ig húztam is a lóbőrt :o)
ma pedig munka után (remélem, ez legkésőbb 2 körül bekövetkezik) nyakunkba veszsük az országot, és húzunk délre, mint a vadlibák - haza a szülői házba, hogy évek óta először otthon szentestézzünk - és édeaspát, akinek ma van a szülinapja, végre a napján személyesen is felköszönthessük :o)
fonott kalács
nemrég tanultam kalácsot fonni, és hétvégén remek alkalmam nyílt kipróbálni is.
szóval először a recept:
- 55 dkg liszt
- 1 kk só
- 5 dkg cukor
- 1,2 dl olaj
- 2,5 dl melegvíz
- 1 dkg élesztő
- 2 pici tojás
az egészet összedolgozom géppel, jó hosszan, hogy könnyű, finom tésztája legyen (legalább 15-20 perc). mikor kész, 45 percig hagyom pihenni meleg helyen (vagy amíg duplájára nő). fogom a tésztát, és 28 egyforma darabra osztom (lehet ennél több is, akkor nem lesznek ekkorák, vagy kevesebb, és akkor nagyobb kalácsok születnek).
ebből most 4 db négyes és 2 db hatos fonat készült. mikor kész a fonás, még hagyom félórát pihenni, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, és szép lassú tűz mellett 30 percig sütöm. ekkor tojássárgájával megkenem, és cukrot szórok a tetejére, és visszateszem még 5-10 percre, és mikor már szép aranybarna, kész :o)
szerintem magáért beszél:
karácsonyi party
tegnap este esett még a szokásos éves-céges karácsonyi party. a legcsekélyebb hangulatom sem volt a dologhoz, de hát ugye kihúzni magunkat ilyesmi alól nem szép, egyébként is örülhetnénk, hogy ínséges időkben még erre is áldoz a cég, miegyéb, szóval mentem.
előtte még páran a szűk kollégákkal elmentünk pizzázni (mivel a nagy party-n csak rágcsálnivaló volt, meg persze egy ideig korlátlan bor-, sör- és üdítőfogyasztás). igazából megerősített ez a vacsora abban, hogy én nem szeretem az igazi olasz pizzát, aminek hajszálvékony a tésztája és alig vaj rajta feltét. én azt szeretem, ha van rendes tészta, és ujjnyi vastag a feltét. ízlések és pofonok :o)
szóval a party 8kor kezdődött az ötkert-ben, volt hóember-átadás (minden hónapban megszavazta minden osztály a HÓnap EMBERét, ebből lett a hóember, érteeed...), amit egy jelképes, 3D-s üvegbe gravírozott hóember figura átadásával tettek maradandóvá. és mivel novemberben én lettem ez a szerencsés, ott a helyszínen kaptam meg a magamét :o) (mellesleg remek önvédelmi eszköz is a maga 1,5 kg-jával, így éjszaka nem volt okom félni semmitől....
szóval a kötelező részek és némi barátkozás után olyan fél11 körül fogtam magam, és szépen hazamentem. ennyi nekem bőven elég is volt, öreg vagyok én már ezekhez a kötelező rendezvényekhez.... ;o)
álmatlanság és vadveszély
valahogy mostanában mintha hirtelen öregedtem volna 25-30 évet. mert egyre kevesebb alvással beérem. vagyis dehogy érem be, hogy 3 hete állandósult az az állapot, hogy hajnali 4-5 körül felébredek, és nem tudok visszaaludni. ma már-már szerencsésnek éreztem magam, hogy fél6ig aludtam :S
mit nem adnék, ha a reggel 7re beállított óracsörgés újra álmomból verne fel....
és ma munkanap van, ezért ma IS bent vagyunk. kint tombolnaka mínuszok, embertelen az időjárás - bár legalább még hó nincs.
és jézuska, veled ismét alkut kell, hogy kössek. szépen kérlek, hogy azt a markodat, amivel eddig engem és a családomat olyan ügyesen védtél, de az elmúlt év során egyre nagyobbra nyitottál, légy oly jó, hogy újra szépen körénkfonod, és védesz újra minket a zord élet váratlan (és főleg kellemetlen) eseményeitől.
(tudniillik édesapát cserbenhagyásos gázolással elütötte egy vaddisznó a napokban munkából hazafelé menet. mondtam én neki, hogy jó vadász módjára inkább a lesen üldögélést és a társas vadászatokat kellene továbbra is propagálnia... szerencsére édesapának az ijedségen kívül nem esett bántódása, de az autó 8 napon túl gyógyul.)
virágzik
mármint a karácsonyi kaktuszom. még mindig.
igaz, hogy egyetlen árva virágocskája van, de ez is pont eggyel több, mint amit az elmúlt években produkált :o)
Mézeskalács manufaktúra - 2010
tegnap este beindult a mézeskalács gyár, kedves bőszen szaggatta a különböző formákat, és tojással kentem és franciadrazséval díszítettem őket. tudunk mi együtt dolgozni a konyhában :o)
Törökország, nászút - 2010. október 27, szerda – 14. nap
2010. október 27, szerda – 14. nap
Lefekvés előtt még becsomagoltunk (féltem, hogy nem fogunk elférni a 3 bőröndben, de simán :o)), 4kor keltünk, fél5re jött értünk a transzfer. Fél7kor már kint voltunk a reptéren, és fél9 helyett 9 után nem sokkal fel is szálltunk (egy kismamának a papírjain rugóztak a törökök).
2010. október 26, kedd – 13. nap
Nagy nap! – betöltöttem a 29. életévemet :o)
Volt is meglepetés: virágot kaptam kedvestől, pedig ez nem volt kis teljesítmény, mivel közel s távol nem volt egy virágbolt sem.
2010. október 24-25, vasárnap-hétfő – 11-12. nap
Pihenés, strandolás.
2010. október 23, szombat – 10. nap
Első kinti nap a szobafogság után! :o)
Kedves végre egy kis erőre kapott, le tudott jönni reggelizni (igaz, még mindig csak pirítóst, de már járóképesen legalább :o)). És mivel még ma is szép idővel ajándékozott meg minket a török tél, lesétáltunk a partra is.
2010. október 22, péntek – 9. nap
Szobafogság, még mindig. Sőt, egyre rosszabb. A láz nem akar múlni, és a hasmenés sem. Szóval délben újra dokit kellett hívni, ma egy másik jött ki, aki nagyon jófej és laza volt. Kedves megint nem úszta meg szúrás nélkül, most a lázára, és újabb gyógyszerek. Szerencsére ez a kör már használt valamit, így legalább az éjszakára nem volt láza, és a WC-t is ki tudta hagyni akár órákra… enni még mindig nem evett mást, mint banán, krumpli, és fokhagymás pirítós, de a szobát még nem bírta elhagyni, olyan gyenge volt.
Borzasztó volt látni és hallani, ahogy elhaló hangon mondja: engem itt mindenki csak bánt….
2010. október 21, csütörtök – 8. nap
Hajjaj… itt kezdődött szegény igazi kálváriája. Hajnalban hasmenésre ébredt, de mivel rajtam is átment pár óra alatt, először nem is gyanakodtunk semmire. Mivel csodálatos napsütés volt, én délelőtt lementem a partra egy kicsit, míg kedves fent a szobában nyalogatta sebeit. Mire alig 1,5 óra múlva felmentem (délben), már nagyon ramatyul volt, láza is lett időközben, és a hasmenése is egyre durvult. Nem volt tovább mire várni, azonnal kihívtam a dokit, aki rendes volt, és fél óra múlva már ott is állt a szobánk küszöbén. Adott antibiotikumot, a hasmenésre gyógyszert (hiába volt nálunk itthoni, meg széntabletta is, azok nem használtak), és egy injekciót is, és megnyugtatott (vagy legalábbis próbált), hogy másnapra jobban lesz a legény. Hát, sajnos nem lett igaza… délután megint kimentem a partra egy órára, de nem hagyott nyugodni kedves baja, így visszamentem hozzá. Sajnos kellett is, mert estére megint felment a láza, és a gyógyszer semmit nem segített már, prizniceltem egész este és éjjel, hogy lemenjen a láza. Közben persze könyörögtem bele az ételt (banánt voltereje enni, meg a konyháról könyörögtem főtt krumplit, és a legnagyobb kaland az volt, mire eltáncoltam, hogy bizony nekem adjanak pár gerezd fokhagymát, hogy kiűzzem kedvesből a gonoszt. Soha nem gondoltam, hogy valaha meg kell tanulnom törökül azt a szót, hogy fokhagyma, de ők angolul egyszerűen nem értették….) és az italt, és aggódtam érte, mást nem tudván tenni.
2010. október 20, szerda – 7. nap
Ma sem kedvezett különösebben az időjárás a strandolásnak, ezért úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a helyi és országos (sőt, világszerte) hírességnek örvendő Damlatas-t (vagyis gyógybarlangot), vagyis meleg cseppkőbarlangot.
2010. október 19, kedd – 6. nap
Az egész nyaralásunkra általánosan jellemző volt az időjárás minden átmenet nélküli változása. De komolyan! Délelőtt még szottyos, esős idő, mikor eldöntöd, hogy ebből ma bizony legjobb esetben is kirándulás lesz, majd mire átöltözöl, és elindulsz, már 100 ágra süt a nap, és rohad le rólad minden ruha…
2010. október 18, hétfő – 5. nap
Az első igazi strandolós napunk, amikor a pihenés jegyében nem csináltunk semmit, csak süttettük a hasunkat a napon, és élveztük az ekkor 25 fokos tengervizet. Ugyan a szállodában lévő „profi” fotós folyamatosan kínálta szolgáltatását nekünk, mi megoldottuk magunk, és csináltunk pár vicces-szép képet is :o)
2010. október 17, vasárnap – 4. nap
Hajnali 4kor jött értünk a kisbusz, amiben a mai napunk nagy részét töltöttük, ugyanis meglátogattuk a szállodánktól 350 km-re lévő Pamukkale-t. (Útközben megálltunk egy helyen reggelizni, de jaj de kár volt (itt még a reggeli sem volt jó, de messze jobb volt, mint a mai vacsora, szintén egy útközbeni megállóhelyen, ahol még én sem bírtam a levesen kívül semmit enni…). Jó hosszú volt az út, délután 1 körül értünk el a helyszínre, ahol először megcsodáltuk a római romokat
2010. október 16, szombat – 3. nap
Első kirándulásunk – az utazási iroda felajánlotta, hogy a másik (fizetős) utazásunk mellé ezt a mait grátiszba kapjuk. Hát, nem véletlen… ugyanis egy bőr szalonba vittek először minket, ahol a csillagos égig érő árakon vehettünk volna mindent – és ebben már benne volt a 70% év végi diszkont, és a +10% is, amiért madzsarok vagyunk :o)
Innen egy arany ékszer szalonba mentünk – szintén sok szintes, csilli-villi minden, de nem olcsó egyáltalán.
Ezek után a környék legnagyobb, zárt bazárjába mentünk, ahol gyorsan be is vásároltunk pár dolgot (szép sálakat, pár szuvenírt az itthoniaknak, és egy fürdőlepedőt a strandra).
Miután itt is jól kinézelődtük magunkat (és kedves evett egy kebab-ot, biztos ami biztos alapon :o)), meglátogattuk visszafelé menet az isztambuli Kék mecset pontos kicsinyített mását Manavgat-ban.
2010. október 15, péntek – 2. nap
Korán reggel jött az idegenvezető, és beavatott minket a törökországi nyaralás rejtelmeibe – mit hol érdemes venni, mennyit kell/illik alkudni, mit kell tenni betegség esetén, mit érdemes megnézni, és hogy milyen utakat szerveznek ők. Azonnal le is csaptunk kettőre, így a szombat-vasárnapi kirándulásunk meg is oldódott :o)
Elég ramaty időnk volt, fújt a szél, és erősen lógott az eső lába, így a tengert csak bokáig próbáltuk ki, de élménynek csodálatos volt!
2010. október 14, csütörtök – 1. nap
Nagy izgalommal kezdődött a nap: pár dolgot még be kellett vásárolni, sógornőnek eljuttatni a kocsikulcsot (ha esetleg szükség esetén a kedves munkahelyén hagyott kocsival kellene tenni valamit), becsomagolni, közben méregetni a bőröndöket (első repülésünk :o)), és mivel csak egy lakatunk volt, a másik táskát celofánnal körbecsomagolni. Miután mindezzel végeztünk, irány a reptér! (BKV-ztunk az olcsóság kedvéért, és igazából nem is tettük rosszul, mert a reptéren ránk ragadt a többi utas lelkesedése, és az utazáson megspórolt összeget ráköltöttük a bőröndök becsomagoltatására, amit legközelebb NEM KELL!!!!!!!!!!)
Első repülők izgalmával bolyongtunk a reptéren, utolsó telefonhívások a családnak, barátoknak, majd jó hosszúnak tűnő várakozás után fél5kor huss! – felszálltunk :o)
« 2010. november 2011. január »