Napcsepp

ha a hét izgalmai (betörtek hugomhoz, zsófi lába ismét bevörösödött, és mentünk vérvételre, kórházba) nem lennének elegek, akkor ma pelenkázás közben azt vettem észre, hogy szép lassan elkezdek nem látni. akinek volt már migrénje, az az igazi, látáskiesős, fejszaggatós fájdalmas, az tudja, miről zagyválok. na ez az volt.... pont, mint szülés után....

szerencsére ez is úgy végződött, mint szülésnél - vagyis a fájdalom most elmaradt, de a látáskieséssel töltött 30 perc, na azt nem kívánom senkinek.... persze az első az volt, hogy zsófit azonnal beleraktam a kiságyába, adtam neki pár ne-bánts-játékot (így volt szegénykém csak biztonságban, és ez volt az első), és rohantam gyógyszert bevenni, meg masszíroztam a nyakam, halántékom, dörzsöltem a füleim, lábaimat az égnek emeltem... nem tudom, mi használt, vagy minden kellett hozzá, de most jó lett a vége.

búcsú egy korszaktól

ma végső búcsút vettünk drága, sokat megért kis gofrinktól... kicsit nehéz szívvel adtam át a papírokat és a kulcsokat a kereskedőnek, de tudtam, hogy hármunkat már nem tud kiszolgálni ez a kis autó. szép élményeket éltünk át (és kevésbé szépeket is, sajnos...), 4 év sok közös emléke köt minket össze, de sajnos egyszer minden végetér, a mi közös életünk itt és most.

legyen jó gazdád a jövőben kisautó, vigyázz rájuk! :o)

kedves főz...

....ne, ha a tecsó engedné. azt találta ugyanis ki még tegnap, hogy ő bizony chilis babot főz (nyaminyami). amivel alapvetően semmi gond, sőt.

meg is vettük a nagyon szép marhahúst, meg a babot, meg mindent még tegnap este. ma délután nekiáll a finomságnak, majd jön a felháborodós rész: a marhahús belül bizony barna színű... tanakodtunk, hogy mi legyen (a lejárati ideje 2011.08.11 volt, ami ugye még azért arrébb van). a szerencsénk az volt, hogy minden szokásommal ellentétesen tegnap kivételesen valamiért nem dobtam el azonnal a blokkot. és ezt ma sem pótoltam, tehát még mindig ott fityegett a táskámban.... ezen felbuzdulva (meg mert a vezérhangya már beindult, hogy itt csakazértis chilis bab lesz!) blokkal-hússal felvértezve visszamentünk a tett színhelyére, ahol legnagyobb meglepetésünkre egyetlen kérdés, megjegyzés nélkül azonnal visszaadták a hús árát, a jegyzőkönyvvel együtt, és viszlát. szóval valahol azért pozitív a mérleg, amit csak az segített igazán, hogy itthon a fagyasztóban figyelt egy 1,5 kg-os comb, amiből azért csak elkészül az a bab, szóval könnyebben párolgott a mérgünk, de na. nem szép ez sehogysem....

aztán más: ma reggel levi hozott rám kisebb szívbajt. úgy kezdődött az sms-e, hogy rossz hír, de azért jó is... mire számít az ember ilyenkor? hogy baj van. hát volt is. ugyanis tegnap egy figyelmetlen autóvezető miatt balesetet szenvedett, totálkárosra tört a kocsija (és még rajta kívül másik kettő kocsi is), szerencsére ő megúszta, az öv (és az őrangyala) vigyázott rá).

tegnap volt mama temetése is (nyugodjék békében), amire mi kedvessel sajnos nem tudtunk hazamenni (ez egy másik blog témája, de majd egyszercsak itt is vallok).

miért nem sütök többé dobostortát...

hát azért nem, mert ma van kedves születésnapja (boooooooldog, boooooooooooldog, boooooooooooldog születésnapot!!! :o) ), és ez a kedvence, és egyszer nagyonnagyon régen már sikerült egy jót sütnöm, és megpróbáltam most reprodukálni (és tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszém, mert akkor is 3 receptből gyúrtam össze, és csak második nekifutásra sikerült...), de basszus azt álmomban sem gondoltam, hogy egy fél napos baszakodás után ez lesz a sütiből:

és hogy kivágom a 10.-ről a .....csába az egész süteményt... aztán mikor a lila köd leszállt valamelyest az agyamról, akkor beletettem tortaformába a sütemény romjait, hogy hátha az segít, és majd megdermed (aha....). egy próbát megért, de az eredmény most is csak másodpercekig tartott, és amint levettem órákkal később a ketrecet, megint elindult szanaszét a torta:

szóval ez volt az utolsó ilyen jellegű próbálkozásom, erre itt és most leteszem a nagyesküt.

(bazzeg bezzeg hétvégén anyóséknak az aranygaluska isteni lett, tegnap a túróforduló is több, mint remek sógoréknak, most, mikor igazán nagyon jót akartam, akkor persze nem..... )

már nem nekem, hanem huginak. aki hivatalosan is lezárta életének azt a részét, amit a hamburgeresnél töltött

, szépen el is búcsúztatták, aztán ma meg kezd az új helyen.

remélem, ez végre hozza az elvárásait, és dolgozhat éjjel-nappal (vagy amennyit akar

), és jó kollégái lesznek, és jól érzi magát ott, és sokat fog tanulni, és boldog lezs. megérdemli végre

juhtúrós pogácsa

ízlés szerint só

a langyos margarinhoz hozzáöntöm a többi hozzávalót, össszegyúrom kézzel, elég ragadós lesz, ha kezelhetetlenül az, akkor még egy kis lisztet lehet hozzátenni (inkább legyen ragadós, mint könnyen kezelhető, mert annál finomabb a kész pogácsa

kinyújtom kb 1 ujjnyi vastagra, a tetejét megkenem tojássárgával (én úgy csináltam, hogy 2 kisebb tojás sárgáját ráütöttem a massza tetejére, és kézzel szétkentem rajta, nem flancoltam ecsettel....

), megszórtam jócskán reszelt sajttal (lehet füstölt is), meghintettem szezámmaggal, egy részét köménymaggal is

késsel vágtam falatnyira, de mivel nagyon ragad a tészta, a trükk az volt, hogy ahogy levágtam egy falatnyit, a késről azonnal raktam a szilikonlapra (azt tettem a tepsibe, hogy nem kelljen a sütőlapot/alufóliát cserélgetnem, nekem bevált).

előmelegített sütőben 230 fokon pár perc alatt megsül - legyen szép rózsaszín az alja, olvadt a sajt a tetején. félórás süti, és másnap is finom, könnyű marad a tésztája

. ja, és kiváló sör/borkorcsolya

kutyából szalonna

legalábbis látszatra egészen biztosan. sógor ugyanis tegnap eljött hozzám, és személyesen, mint egoját és büszkeségét sutba vágva bocsánatot kért az eddigi bunkóságaiért. amivel én most már nem nagyon tudtam mást tenni, mint tudomásul venni és elfogadni. aztán majd meglátjuk, hogy meddig tart ez a csoda....

tiktok

van egy titkom. még egészen pici titok, de napról napra egyre nagyobb lesz....

utolsó...

volt búcsúztatás, nem is egy, hanem rögtön 3, bezsebeltem egy csomó jókívánságot és puszit, ölelést, és szívből remélem, hogy mikor újra leszek, lesznek még itt ismerősök, barátok, akikért érdemes visszajönni :D

röviden

- lett nekünk szép veteményes kertünk - ami a város közepén, a 10. emelet erkélyén mindenképpen figyelemre méltó jelenség :o)

- lett nekünk nagyonnagyon jó kedvünk és boldogságunk is, de erről nemsoká részletesebben is...

- lett nekünk színházjegyünk, amivel május elején megnézzük a páratlan páros 1. részét (aminek a 2. részét 2 éve már megnéztük :o) )

- lett nekünk sógorral már-már emberi kapcsolatunk, ami azért nem kis részben köszönhető a mazsolás-citromos túrógombócomnak :D

- a baráti körünkben jönnek-mennek a házassági gondok, fél-elválások, majd újra összeborulások, de miszilárd bástyaként vagyunk egymásnak és EZ JÓ!!! <3

- lett nekem elég sok munkám, de ha minden jól megy, akkor nem tart sokáig már

- megyek csapatépíteni a régi-új kollégákkal (éljen a cégen belüli szervezetátalakítás)

- megyünk hétvégén haza, és lesz nekem welness-hétvégém (masszázzsal és kozmetikussal bi-bíííí)

névnapi halászlé

kedves múltheti névnapjára jó kis bajai halászlé volt a menü. és ehhez természetesen élő halat kellett venni, és megvárni, míg én is hazaérek.

(az esti nagy családi összejövetelen, amire nekem már egy héttel előtte herpesz verte ki a számat, a programot anyósék szolgáltatták, természetesen nem maradhatott el a nap cirkusz nélkül....)

torkoskodás - élménybeszámoló

én a jól megszokott libamájat ettem, és a köret szabadon választható volt, ezért megkértem az egyébként roppant kedves, bariton hangú pincért, hogy lepjen meg valami finommal. sikerült: a grillezett libamájszeletekhez grilleztek zöldségeket, koktélparadicsommal és lilahagymából kivájt koronával díszítették - isteni volt az egész együtt :o)

kedves bélszínt rendelt, közepesen átsütve (ami nekem szabályosan véresnek tűnt inkább, de ő imádta...), krokettel és mustáros szósszal. mindezt megfejeltük még 1-1 pohár borocskával, és a végén még desszert is fért: én egy citromtortát ettem lime-öntettel, kedves pedig madártejet pirított mandulával és hecsedlivel (csipkebogyó). mindez nemcsak nagyon szépen tálalva, gyönyörű helyen, nagyon kedves kiszolgálással, hangulatos berendezéssel, hanem még 7 órától élőzenével (volt ott nagybőgős, prímás, klarinátos) is megspékelve... szóval mindez csodálatos volt :o)

ráadásul az eredeti árak sem voltak a fellegekben, így 50%-on pedig határozottan barátságos volt. nagyon elégedetten, jóllakottan, pozitívan feltöltődve jöttünk el, azzal a meggyőződéssel, hogy ide bizony még visszajövünk :o)

torkos

ma este megyünk a márványmenyasszonyba torkoskodni. már nagyon várom, holnap lesz kedves névnapja, így a kellemeset összekötjük az élvezettel, és eszünk egy finomat :o)

holnap délután pedig jön a családja, hogy felköszöntsék - már előre félek, jön az egész banda, de hát néha kell az ilyen is. anyósék most először jönnek az új albiba, volt is nagy sértődés amiatt, hogy eddig nem hívtuk még őket (ha rajtam múlna, nem is jönnének még egy darabog, de hát a névnap az névnap...)

kedves halászlevet tervez, bajait, ahogy azt kell, én meg már előre fenem rá a fogam :o)

költözés és miegyéb

átköltöztünk a meghitten kicsi lakásból egy pontosan 5ször akkorába, így most kergethetjük egymást naphosszatt, ha beszélgetnénk netalán.

a költözéshez külön köszönet jár édesanyámnak (aki 8 napra felköltözött, hogy minden nap segíthessen a festésben, takarításban, doboz ki- és becsomagolásban), hugicámnak, 2 kedves (és jóhumorú) kollégámnak, de még sőt sógornak és sógornőnek is (nekik már kevesebb, és az is kínkeservvel, de legalább eljöttek). nem úgy, mint a kedves mamáék, akiknek akkor (érted, 3 hétig tartott az egész katyvasz), épp akkor volt kurvára fontos valami egetverő baromságba belevágni, így soha egyetlen szabad percük sem volt, hogy legalább annyit segítsenek, hogy egyzser főtt ételt hoznak, vagy segítenek felmosni. nem. rohadjak meg, nekem vannak szürreális elvárásaim biztos....

de cserébe már játsszák a hisztériát, hogy milyen dolog az, hogy még nem hívtuk meg őket az újba, és miért kell titkolózni. hát bzmg, azért. majd szólunk, ha jöjjenek, addig nem kell, köszönjük.

és hosszú kihagyás után újra munkában vagyok. sajnos csak nyomokban tartalmaz engem a munkahely egy darabig még, de legalább már egy kicsit igen :o)

és idegesség van, meg aggódás, meg izgulás, de azért van öröm is, csak jócskán ürömmel egyelőre. majd lesz mese is.

új év, új főnök (szerencsére cégen belül helyeztek át máshová, de akkor is.... az elmúlt 7 hónap alatt ő a 3. főnököm....), új feladatok (bár még semmi nincs körvonalazódva, egyelőre a káosz az úr), új tervek (erről később), csupa újdonság.

de szerencsére már egészségesen, leszámítva, hogy tegnap úgy fájt a fejem, hogy majd' megbolondultam, de ez sajnos a frontok rovására írható, szóval nem permanens.

buék 2011

betegen, taknyosan várom a ma estét. a dolgok jelenlegi állása szerint otthon, ágyban, párnák közt. pedig van meghívásunk szaffiékhoz, akiknél tavaly is tölttük a szilvesztert - bár akkor nem voltam dáthás, ha jól emlékszem...

évértékelés az eddigi évekhez hasonlóan nem lesz. max annyit kérnék (ha lehet), hogy a jövő évben kesevebb sz@r hulljon a nyakunkba, és legyen több okunk az örömre (bár én most szép csendben befogom a számat....), legfőképpen a családom többi tagjának. és jöjjön rendbe az, ami most nincs ott. nem kívánok milliókat, meg toronyórát lánccal, csak hogy ami jár, azt kapja meg mindenki maradéktalanul. és legyen egészség. ez a legfontosabb. és hogy legyünk egymásnak jövőre is úgy, ahogy eddig is, ahogy idén is. mert ez a másik legfontosabb. és ennél több nem is kell :o)

hóember vacsora

novemberi hóemberként tegnap estére időzítettünk egy nagy zabálást. első körben 5ösben mentünk volna, de szegény hugom az utolsó pillanatban lemondta, így szaffiékkal négyesben mentünk ez indiait enni ide.

nem először ettünk már itt, és az eddigi tapasztalatokból okulva négyen négyfélét választottunk - én amritsari fish tikka nevű vajhalat, kedvesem a szokásos csirke tikka masala-t, szaffiék szintén csirkét. előételt is ettünk: papadamot és zöldséges szamosszát - én már ezzel jóllaktam szinte, így mire végigettük-ittuk a menüt, jártányi erőm sem maradt. még szerencse, hogy közel lakunk, így a lakoma végeztével hazagurultam, és azonnal ágyba zuhantam. féltem, hogy a degeszre evett hasammal sárkányosakat fogok álmodni, de szerencsére nem így lett, és egészen fél7ig húztam is a lóbőrt :o)

ma pedig munka után (remélem, ez legkésőbb 2 körül bekövetkezik) nyakunkba veszsük az országot, és húzunk délre, mint a vadlibák - haza a szülői házba, hogy évek óta először otthon szentestézzünk - és édeaspát, akinek ma van a szülinapja, végre a napján személyesen is felköszönthessük :o)

fonott kalács

nemrég tanultam kalácsot fonni, és hétvégén remek alkalmam nyílt kipróbálni is.

az egészet összedolgozom géppel, jó hosszan, hogy könnyű, finom tésztája legyen (legalább 15-20 perc). mikor kész, 45 percig hagyom pihenni meleg helyen (vagy amíg duplájára nő). fogom a tésztát, és 28 egyforma darabra osztom (lehet ennél több is, akkor nem lesznek ekkorák, vagy kevesebb, és akkor nagyobb kalácsok születnek).

ebből most 4 db négyes és 2 db hatos fonat készült. mikor kész a fonás, még hagyom félórát pihenni, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, és szép lassú tűz mellett 30 percig sütöm. ekkor tojássárgájával megkenem, és cukrot szórok a tetejére, és visszateszem még 5-10 percre, és mikor már szép aranybarna, kész :o)

karácsonyi party

tegnap este esett még a szokásos éves-céges karácsonyi party. a legcsekélyebb hangulatom sem volt a dologhoz, de hát ugye kihúzni magunkat ilyesmi alól nem szép, egyébként is örülhetnénk, hogy ínséges időkben még erre is áldoz a cég, miegyéb, szóval mentem.

előtte még páran a szűk kollégákkal elmentünk pizzázni (mivel a nagy party-n csak rágcsálnivaló volt, meg persze egy ideig korlátlan bor-, sör- és üdítőfogyasztás). igazából megerősített ez a vacsora abban, hogy én nem szeretem az igazi olasz pizzát, aminek hajszálvékony a tésztája és alig vaj rajta feltét. én azt szeretem, ha van rendes tészta, és ujjnyi vastag a feltét. ízlések és pofonok :o)

szóval a party 8kor kezdődött az ötkert-ben, volt hóember-átadás (minden hónapban megszavazta minden osztály a HÓnap EMBERét, ebből lett a hóember, érteeed...), amit egy jelképes, 3D-s üvegbe gravírozott hóember figura átadásával tettek maradandóvá. és mivel novemberben én lettem ez a szerencsés, ott a helyszínen kaptam meg a magamét :o) (mellesleg remek önvédelmi eszköz is a maga 1,5 kg-jával, így éjszaka nem volt okom félni semmitől....

szóval a kötelező részek és némi barátkozás után olyan fél11 körül fogtam magam, és szépen hazamentem. ennyi nekem bőven elég is volt, öreg vagyok én már ezekhez a kötelező rendezvényekhez.... ;o)

álmatlanság és vadveszély

valahogy mostanában mintha hirtelen öregedtem volna 25-30 évet. mert egyre kevesebb alvással beérem. vagyis dehogy érem be, hogy 3 hete állandósult az az állapot, hogy hajnali 4-5 körül felébredek, és nem tudok visszaaludni. ma már-már szerencsésnek éreztem magam, hogy fél6ig aludtam :S

mit nem adnék, ha a reggel 7re beállított óracsörgés újra álmomból verne fel....

és ma munkanap van, ezért ma IS bent vagyunk. kint tombolnaka mínuszok, embertelen az időjárás - bár legalább még hó nincs.

és jézuska, veled ismét alkut kell, hogy kössek. szépen kérlek, hogy azt a markodat, amivel eddig engem és a családomat olyan ügyesen védtél, de az elmúlt év során egyre nagyobbra nyitottál, légy oly jó, hogy újra szépen körénkfonod, és védesz újra minket a zord élet váratlan (és főleg kellemetlen) eseményeitől.

(tudniillik édesapát cserbenhagyásos gázolással elütötte egy vaddisznó a napokban munkából hazafelé menet. mondtam én neki, hogy jó vadász módjára inkább a lesen üldögélést és a társas vadászatokat kellene továbbra is propagálnia... szerencsére édesapának az ijedségen kívül nem esett bántódása, de az autó 8 napon túl gyógyul.)